Szent Mátyás apostol ünnepe
ApCsel 1,21–26. Mátyás megválasztása
Ezen a napon Mátyás apostolra emlékezik az Egyház. Őt azért választották meg rögtön Jézus mennybemenetele után, hogy újra meglegyen a tizenkettő, mert ez a szám Izrael tizenkét törzsének felelt meg, vagyis a teljes választott népnek. E számban annak az első keresztény közösségnek a teljesség iránti szenvedélyes vágya fejeződik ki, amely első lépéseit teszi meg Jézus látható jelenléte nélkül. Érezték annak felelősségét, hogy a művét folytatniuk kell, vissza kell állítaniuk azt a teljességet, amit Jézus szeretett volna, de amin Júdás árulása sebet ejtett. Az egyetemesség után való vágyakozást – ez a jelentése Izrael törzsei számának, a tizenkettőnek – nem lehetett enyhíteni, még kevésbé elfojtani. Jézus számára fontos, hogy egész Izraelnek, minden embernek joga van megkapni a megváltás hírét, bármely nép tagja és bármely föld lakója legyen is. Az Egyháznak az a hivatása, hogy terjessze az evangéliumot, egészen a föld végső határáig. Ezért kellett az apostoloknak megválasztaniuk a tizenkettedik apostolt: nem maradhatott űr a helyén. Egyetlen nép, egyetlen nemzet, egyetlen ember sem maradhat kívül az Egyház szeretetén, törődésén. Természetesen nem lehetett akárkit megválasztani. A megválasztás feltételei világosak voltak: a kiválasztottnak együtt kellett élnie Jézussal, hallania, látnia kellett őt, meg kellett érintenie, követnie kellett, vagyis valódi szemtanúnak kellett lennie. A hagyomány szerint Mátyás egyike volt a hetvenkét tanítványnak. Az ambroziánus liturgia prefációja így énekel: „Hogy teljes legyen az apostolok létszáma, különleges szeretettel tekintettél Mátyásra, aki Krisztusod és misztériumai nyomába szegődött. Hangja egyesült az Úr másik tizenegy tanújának hangjával, és elvitte a világba a hírt, hogy a názáreti Jézus valóban feltámadt, és az emberek előtt megnyílt a mennyek országa.” Mátyás személyében megláthatjuk minden idők tanítványát. Minden tanítványra rá van bízva, hogy gondoskodjon a közösségről.
Imádság az apostolokkal
