Május 28., szombat
Szent Addainak és Marinak, a káld egyház alapítóinak emléknapján imádkozzunk az iraki keresztényekért!
ApCsel 18,23–28. Apolló tevékenysége
Ez az egyetlen hely az Apostolok cselekedeteiben, ahol szó van Apollóról. Pál beszél róla a Korintusiaknak írt első levélben, amelyet Efezusból küldött nekik harmadik útján, vagyis azután, hogy Apolló Korintusban tevékenykedett a keresztények között. Pál véleménye Apollóval kapcsolatban megegyezik azzal, amit az Apostolok cselekedeteiben olvasunk róla: „ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt”, apostoli tevékenységét „a kegyelem kísérte”. Ugyanakkor tudunk róla, hogy Apolló ténykedése aggodalmat is okozott az apostol számára, mivel két párt alakult ki a korintusi keresztények között; az egyik Pállal tartott, a másik pedig Apollóval. Fontos megértenünk, milyen szenvedéllyel védelmezi Pál apostol a keresztény közösség egységét. Levelében dicséri Apolló igehirdetését, de figyelmezteti a keresztényeket, hogy a gőg, mely mindig ott lappang a hívek szívében, méreggé válik, megosztja és végül tönkreteszi a közösséget. Jelentős Priscilla és Aquila tevékenysége is, akik befogadják házukba Apollót, és segítenek neki, hogy még jobban megismerje az evangéliumi üzenetet. A keresztény közösségen belüli vitákra, megosztottságra az egység jegyében kell megoldást találni, a testvériséget tartva szem előtt, magának a közösségnek az egységét tekintve az elsődleges célnak. Ahhoz, hogy megértsük az evangélium mély igazságát, ki kell tartanunk a közösségben, az elkerülhetetlen nézeteltérések és feszültségek ellenére is, és meg kell őriznünk az egységet. Az evangéliumi élethez nem elég az egyszerű tudás vagy az érvelésben való ügyesség. Lukács ebben a részletben Priscillát Aquila előtt nevezi meg, talán azért, hogy kiemelje a nők lelkipásztori tevékenységét a páli közösségekben. Ez igen értékes iránymutatás napjaink keresztény közösségei számára is, ahol a nőknek jobban jelen kell lenniük az egyházi életben.
Előesti imádság
