A Lujáni (Argentína) Miasszonyunk képében tisztelt Szűz Mária emlékezete
Az algériai boldogok emléknapján emlékezzünk meg közülük Christian de Chergé atyáról, Tibhirine város Notre-Dame de l’Atlas trappista monostorának priorjáról, akit hat társával együtt 1996-ban terroristák elraboltak és megöltek.
ApCsel 13,14.43–52; Zsolt 100 (99); Jel 7,9.14–17; Jn 10,27–30
Az Antiochiában történtek figyelmeztetést jelentenek minden keresztény, minden egyházi közösség számára, és korunk egyre terjedő individualista, énközpontú mentalitása számára is. Ha az ember azt hiszi, már ismeri és birtokolja az Urat, és ezzel nem engedi, hogy szíve válaszoljon az állandó hívásra, hogy megtérjen – a hívásra, amely mindennap a korlátainkon való felülemelkedésre szólít –, akkor ellene mond az evangéliumnak, valójában káromolja azt. A Jézust és az ő evangéliumát követő élet nem a valahová tartozás biztonságát és nem is egy ősi kiválasztottság megszerzésének nyugalmát jelenti. Ha Jézust követjük, erőfeszítést kell tennünk, hogy hallgassuk őt és hogy megváltozzon a szívünk.
Az evangéliumban azt mondja Jézus: „A juhaim hallgatnak szavamra; ismerem őket, ők pedig követnek engem.” Az Úr iránti hűség azt jelenti, hogy hallgatunk hangjára, és követjük őt mindennap, akárhová vezet minket. Ez éppen az ellentéte annak, mint lustán és büszkén ülni az antiochiai zsinagógában. Aki rá hallgat, és őt követi (csak akkor lehet követni és hallgatni, amikor a világ útjain jár és beszél), annak megígéri az örök életet: az övéi soha nem vesznek el – mondja Jézus annak az embernek a biztonságával, aki tudja, hogy hatalma még a halálnál is erősebb. Majd hozzáfűzi: „…nem ragadja el őket a kezemből senki.” Ő a jó pásztor, aki erős, és féltékenyen vigyáz juhaira. Aki rá hallgat, annak az élete Isten kezében van; és Ő pedig soha nem feledkezik el senkiről, s mindig képes arra, hogy támasz legyen.
A Jelenések könyvében az ellentéte történt meg annak, mint a Pizidia tartománybeli antiochiai zsidók esetében: az igehirdetés lerombolta a vallásos emberek szűk határait, és kiáradt az emberek tágas világa felé. Az evangélium kitágítja minden hívő szívét, hiszen radikálisan kiszakítja onnan az önző és erőszakos individualizmus keserű gyökereit. A Jelenések könyvében említett „nagy sereg” minden tagjának (közéjük tartoznak azok is, akiket tudtukon kívül Isten lelke éltet) szívében az az egyetemesség lüktet, ami a Jó Pásztor szívét is betölti. Ezen a vasárnapon az Egyház arra hív minket, hogy a papokért és lelkipásztori feladataikért imádkozzunk. Minket is magával ragad ez az imádság, tudjuk, hogy mindnyájunknak – a papoknak pedig különösen – az egyetemes irgalmas szeretetnek ebben a lüktetésében kell élnünk, amely a kereszténység jó híre.
Imádság az Úr napján