Jer 18,1–6. Jeremiás a fazekasnál
Az Úr újra szól Jeremiáshoz, hogy a próféta jól megértse szavainak értelmét. Arra kéri, hogy menjen el a fazekas műhelyébe, mert ott fog beszélni hozzá. Eszünkbe juthat a Jézus által használt nyelvezet, amely arra szolgált, hogy ne lehessen félreérteni őt, hanem szavai egyenesen az emberek szívébe találjanak. Jeremiás a fazekasműhelyben látja, hogyan formázza a mester kezével az agyagot. Az Úr így fordul hozzá: „Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza!” Félreérthetetlen kép, amelynek több jelentése is van. E szavak az ember teremtésére emlékeztetnek: az Úr előbb megalkotta a föld porából, azután orrába lehelte az élet leheletét. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden egyes ember örök állapotát megpecsételi a porból vett lét, ami gyengeséget és törékenységet jelent. Isten azonban nem veti meg ezt a port, aki az ember, éppen ellenkezőleg, nagyra becsüli. A fazekashoz hasonlóan ugyanis tovább formál mindannyiunkat, éltető lelkét adja nekünk, hogy az „ő képére és hasonlatosságára” növekedjünk. Az Úr nem veti meg törékenységünket. Nem szűnik meg lehajolni hozzánk, és folyamatosan azon munkálkodik bennünk, hogy gyermekeiként növekedjünk és tanúivá váljunk. Pál apostol jól tudta ezt, ezért mondta, hogy „cserépedények” vagyunk. Az Úr szavai révén azonban szüntelenül árasztja szívünkbe Szentlelkének leheletét. Jeremiás minket is emlékeztet arra a nagy felelősségünkre, hogy az Úr kezeibe helyezzük magunkat, és hagyjuk, hogy ő formáljon, és elvégezzük azt a küldetést, amit tőle kaptunk. Aki hagyja, hogy az Úr formálja és ne szívének konoksága uralja, azt megáldja az Úr.
Imádság az Egyházért