Iz 38,1–8.21–22. Hiszkija éneke
Hiszkija király betegségének és gyógyulásának története olyan uralkodót állít elénk, aki minden bizalmát Istenbe helyezi. Hozzá fordul, amikor megbetegszik, és közelinek érzi halálát. Emlékezteti őt, hogy hű és engedelmes volt a múltban. Az isteni ígéret meghallgatása bátorítja arra, hogy jelet kérjen. Hiszen Hiszkija népének nagy királya volt. Azért küzdött, hogy Izrael visszatérjen az Úrhoz, s elhagyja a bálványokat. Ám élete a végéhez közeledik: „Életem napjainak közepén – fájlalja a király – kell alászállnom az alvilág kapuihoz, életem hátralevő éveitől megrabolva.” Még a bölcs és igaz embereket is megviselik az élet nehézségei. A király szívből jövő imádsággal fordul az Úrhoz, elmondja fájdalmát, és segítségét kér tőle: „Végy gondjaidba, légy segítségem!” A király megérti, hogy a betegség és az élet nehézségei nem Isten büntetése. A Szentírás arra tanít bennünket, hogy mindenkor Istenhez forduljunk. A szenvedés és nehézségek közepette még inkább imádkozzunk hozzá, és tárjuk fel előtte életünk céljait és a ránk nehezedő gondokat. Isten, aki jó apa, meghallgatja hozzá folyamodó gyermekét, nem utasítja el a szenvedők, az elnyomottak segítségkiáltását. A király esedezésére a próféta válaszol: az Úr meghallgatta imádságát, teljesíti azt, és kiterjeszti egész Jeruzsálemre, vagyis a királyra és a városra is kiárasztja szeretetét, megszabadítja és megvédi mindkettőt.
A Szent Kereszt imádsága
