Szent Antalra (†1073)
és Szent Teodózra (†1074), a kijevi a barlangmonostor alapítóira, az orosz és
az ukrán szerzetesség atyjaira emlékezünk. Az ukrán és az orosz keresztények
emléknapja.
Jer 7,1–11. Jeremiás a
hamis biztonságérzet ellen szól
A
hetedik fejezettel egy új szakasz kezdődik Jeremiás könyvében, amely az Isten
tisztelete és a szegények iránti szeretet közötti kapcsolatot tárgyalja. A
próféta „az Úr házának kapujában” hirdeti ki az üzenetet. A Salamon király által
felépített jeruzsálemi templom lett Izrael számára az Istennel való kapcsolat
középpontja. Az imádság és mindenekelőtt az áldozatbemutatás helye volt: szent
hely, ahol a hívő közösségre lépett az Úrral, hálát adott neki a kapott jókért,
és bocsánatot nyert bűneire. Jeremiás Izrael hitének ősi igazságára emlékeztet,
amely mindig újra visszatér a próféták ajkán: a templom nem valamilyen
látványos szertartás bemutatásának a helye, aminek nem igazán van köze az élethez.
Ahogy majd Jézus mondja: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja
nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Az
Istennel való közösség, amely a templomban jön létre, olyan életet kíván, amely
az Isten igéjének meghallgatásából fakad, és nem a saját érdekeink
megvalósításából. A templom a közösség helye, Isten népének a helye. Ott nem vagyunk
egyedül. A keresztény hit, amely Izrael hitében gyökerezik, nem az egyes
emberre és Istenre tartozó magánügy, mintha a többieknek semmi közük nem lenne
hozzá. Az olyan hit, amely elvont, nem érinti meg az életet, nem járja át a mindennapokat,
mert magánügynek tartják, amit mindenki a saját elképzelése szerint él meg, a
többiek vigasza és javító szándékú visszajelzései nélkül, az ilyen hit távol
van attól, amire a Biblia hívja az embert. Jeremiás, az Úr szavát idézve,
hozzáteszi: „Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy
ezen a helyen lakjatok!” Ez a parancs abban az életben teljesül be, amely Isten
szavából táplálkozik, amelynek gondja van a szegényekre („ha nem nyomjátok el
az idegent, az árvát és az özvegyet”), amelynek számít a többiek hite, nem
válik bálványimádóvá, és egy békés világról álmodik, olyanról, ami Isten
akarata minden ember számára. Nem lehetünk hívők, ha nem engedelmeskedünk az Úr
szavának, amely arra hív, hogy együtt járjuk az igazság és a szeretet útját.
Előesti
imádság
