Szent Benedek emléknapja (†547), a nyugati szerzetesek atyjáé, aki a nevét viselő regulával vezeti őket.
Iz 1,10–17. Vallásgyakorlat és igazságosság
Egész Izraelt, annak vezetőit és népét Szodomához és Gomorrához hasonlítja Izajás, ahhoz a két városhoz, amelyeket az idegenek kirekesztésének bűne terhelt, s emiatt el kellett pusztulniuk. A szokatlanul kemény szavak kifejezik Isten távolságát egy olyan külsődleges vallási gyakorlattól, amely igazságtalan főként a szegények iránt. Izajás próféta könyvének ez a szakasza szigorú figyelmeztetésként szól a mai korban is, amelyet háborúk, konfliktusok, be nem fogadás, közömbösség jellemez, és mindezzel hozzájárul az egyenlőtlenségek, a szenvedések és a gyengébbek iránti kegyetlenség növekedéséhez. A világunknak arra van szüksége, hogy újra megtalálja a globális, egyetemes szolidaritás értelmét. Szeretné látni a különböző térségek közeledését, hogy a legszegényebbek felemelkedjenek, az igazságosság és az irgalom útjai kiszélesedjenek. Nem elég a rituálékban és a kultúrában megmutatkozó vallásosság. A hívők imádságát természeténél fogva át kell hogy járja az elesettek és a szegények iránti szeretet. Még ha nincsenek is nagy bűneink, egyszerűen csak ragaszkodunk a saját gondolatainkhoz, az Úr, aki valóban az emberek barátja, kész a megbocsátani és megújítani életünket, ha hagyjuk, hogy elárasszon irgalmával. Ez az akarata: „…ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet.”
Imádság a szegényekért
