A Kármelhegyi
Boldogasszony ünnepe
Mik 2,1–5.
Egyenlőtlenség és igazságtalanság
Mikeás
próféta missziós küldetése a Kr. e. 8. század második felére tehető.
Jeruzsálemben él, amely nem sokban különbözik az asszírok által meghódított
Szamáriától. Júda királyságát is hasonló veszély fenyegette. Ámoszhoz hasonlóan
ő is a szegények rétegéhez tartozott, és világosan látta a vezető réteg
hatalmaskodását, a gyengébbek elnyomását. A próféta önkényességgel és a
hatalmaskodással vádolja őket, és leleplezi eltévelyedett gondolkodásukat is.
Eltávolodtak Istentől, s így nemcsak a szegények ellen követnek el gonoszságot,
hanem maguk is a rossz hatalom szolgáivá válnak. A próféta szigorúan kérdőre
vonja őket: „Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat
forgatnak fejükben”. Még éjjel is a gonoszról elmélkednek, minden idejüket
betölti a gonoszság lelke. Ma is keserűen szólnak a próféta szavai. „Ha megkívánják a földeket, meg
is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik.” A szegények kiáltása eljut az
égig, egészen Isten szívéig, és megindítja őt. Ezek a szavak eszünkbe kell hogy
juttassák azokat a katasztrófákat, amelyek a környezet kizsákmányolása és az
egyéni meggazdagodásért való hajsza miatt következnek be, miközben sok ember
elfelejtkezik az egész emberiség javáról. Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikája arra hív, hogy fedezzük fel újra
a népek egyetemes testvériségét, amely az egyetlen biztosíték a népek közötti
békés jövőre korunkban. Senki sem menekülhet meg egyedül. A próféta szavai
segítsenek abban, hogy kivonjuk magunkat a gonosz hatalma alól, amely mindig
megosztó, és felfedezzük azt a testvériséget, amely emlékeztet minket, hogy
Isten mindenki atyja.
