Iz 6,1–8. Izajás meghívása
Uzija király leprában halt meg, mely a tisztátalanság betegségeként volt ismeretes akkoriban, mert súlyosan megsértette Isten szentségét megengedve a népnek, hogy más isteneknek ajánljon fel tömjénáldozatot (vö. 2Kir 15,5). Izajás, aki ellenzi a király hozzáállását, látomást lát, melyben megjelenik neki a természetfeletti, a mindenek felett álló Isten. Csak Isten a „Szent”, aki előtt a próféta felismeri korlátait és ajkai méltatlanságát. Ez az Isten mégis hajlandó belépni az emberek történelmébe. Áthidalja a mély szakadékot, mely őt az emberektől elválasztja, úgy, hogy elküldi prófétáját közéjük. Izajás tudatában van saját kicsinységének és bűnének. Az Úr azonban elhívja és megtisztítja őt, ő adja ajkára a szavakat, amelyeket népéhez el kell vinnie. Hallva az Úr hívását Izajás nem hátrál meg. Izajás esete példát jelent minden hívő számára, a mi számunkra is, sőt főleg számunkra, hiszen mi is új misszióra lettünk meghívva. Ki hallja meg majd Isten kérését, aki prófétákat keres igéi hirdetésére egy olyan világban, amelyet látszólag a rosszba való beletörődés jellemez? Izajáshoz hasonlóan mindannyian válaszolhatjuk: „Itt vagyok, engem küldj el!” Az Úr nem vonja meg tőlünk segítségét: megérinti az ajkunkat az evangéliummal, amely tisztító és megváltó szó.
Előesti imádság
