Iz 7,1–9. Meghívás a hitre
Júda kicsiny királyságát a háború fenyegeti. Arám hadserege a közeli hegyeknél táborozik, és arra készül, hogy megtámadja Jeruzsálemet. Az Úr prófétáján keresztül szeretné megmenteni Izraelt a pusztulástól. Elküldi Izajást Acház királyhoz. A királynak az Úr igaz prófétájaként kellett volna fogadnia Izajást, amikor így szól hozzá: „Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved…” A hívő ember nyugalmának azonban csak úgy van értelme, ha ennek alapja a bizonyosság a népét soha el nem hagyó Istenben. Később ezt mondja majd Izajás: „Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: »Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.«” (Iz 30,15) A hitre való felhívás központi helyet kap az egész Bibliában, ahogy a próféta e szavaiban is, aki Isten nevében szól a királyhoz: a saját és népe megszabadulása csak az Istenbe vetett bizalmán múlik. A király azonban azt választotta, hogy egy politikai embere ügyességében bízik. A hit ereje ismeretlen annak, aki megszokta, hogy csak saját magában, a saját erejében bízzon. A hívő tudja, hogy sem a szövetségesei, sem a mindenáron való biztonságra törekvés nem védhetik meg, és nem biztosíthatják Izrael népe számára a békés jövőt. Csak Isten tudja megvédeni, mert erősebb a gonosz erőinél. A szövegben világosak a szavak: „Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz” – vagyis Jeruzsálemet nem fogja lerombolni az ellenség. A hit emberei a béke és a biztonság építői lehetnek, ha Istenre és az ő Igéjére hagyatkoznak. A hívők nemcsak a félelemtől szabadulhatnak meg, hanem a gonosznak is ellenállhatnak, és legyőzhetik. Bonhoeffer evangélikus lelkész, teológus, akit a nácik öltek meg, szerette hangoztatni: az evangélium nemcsak jóvá, hanem erőssé is tesz.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
