Mártára, Máriára és Lázárra emlékezünk, akik Jézus barátai voltak.
Imádkozzunk minden súlyos betegségben szenvedőért és a haldoklóért.
Jn 11,19–27. Márta, Mária és Lázár
Az Egyház ma Mártára, Máriára és testvérükre, Lázárra emlékezik. Jézus barátai ők, és a nevükkel többször találkozhatunk az evangéliumokban. Azt is mondhatnánk, hogy mivel befogadták Jézust a házukba, példát adnak számunkra is. János evangéliuma egy drámai pillanatban mutatja meg ezt a családot: Lázár, aki súlyos beteg volt, meghalt. Jézus elmegy hozzájuk tanítványaival együtt. Márta az, aki elé sietett, fogadta őt, Mária viszont otthon maradt. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Szemrehányásnak tűnhetnek ezek a szavak, pedig a hitről is tanúskodnak. Márta ugyanis tudja, hogy Jézus jelenléte az életet jelenti. Lázár nővérének ezek a szavai elvezetnek minket sok beteghez, akiket nemcsak a világjárvány, hanem más súlyos betegségek is sújtanak, akik gyakran elszigetelődve, a szeretteiktől távol élnek, és a világ sok helyén nem jutnak orvosi ellátáshoz. Éppen Mártának ezek a szavai emlékeztetnek minket arra, hogy Jézus soha nincs távol a szenvedő ember életétől. Közel lép a beteghez, és minket is hív, hogy kövessük őt. Követnünk kell Jézust, a lépéseit, hogy ne maradjunk hűvösek, közömbösek, és emberi érzéseket tápláljunk a szívünkben. Ezek a lépések tudják mindenkiben felébreszteni újra az emberséget most, amikor a távolságtartás és az önmagunkra koncentrálás felülkerekedni látszanak. Jézus szavából fakad az az erő, amely legyőz minden rosszat. „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Ma is ezt kérdezi Jézus, mivel a remény fényét akarja meggyújtani. „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” Mondjuk mi is Mártával együtt, hogy Jézus az Isten Fia, aki eljön a világba, hogy ebből a hitből újjászülethessen az élet.
A Szent Kereszt imádsága
