A fiatalon meggyilkolt kongói Floribert Bwana Chui emléknapja, akit ismeretlenek öltek meg Gomában 2007-ben, mert nem hagyta magát megvesztegetni.
Oz 14,2–10. Visszatérés az Úrhoz
Isten előtt nem lehet rögtönözve vagy kapkodva megjelenni. Saját bűnünk tudatosítása, bűnbocsánat kérése és rászorultságunk belátása elengedhetetlen előfeltételei annak, hogy Isten beléphessen a szívünkbe, és meggyógyíthassa azt. A próféta ezért buzdít: „Hozzatok szavakat magatokkal.” Az Istennel való találkozáshoz bensőségesség kell, vagyis saját korlátaink beismerése és annak tudatosítása, hogy szükségünk van a megváltásra, ami egyedül Isten által lehetséges. Gondoljunk csak például arra a belső szorongásra, amelyet a tékozló fiú érezhetett, aki Lukács evangéliumának ismert példabeszédében szerepel. Szomorú helyzetének és elkövetett bűneinek belátása nélkül nem hozta volna meg a döntést, hogy hazatérjen atyjához. Hazatérésére kigondolja a megfelelő szavakat, még ha atyja nem is hagyja majd elmondani azokat. A megtéréssel, vagyis a bűnbánattal, az elhatározással, hogy visszatérünk Istenhez, együtt jár a bálványimádás, a háborúhoz szükséges dolgok (Ozeásnál a lovak) elutasítása. Ehelyett lelki áldozatokra kell törekednünk Isten felé, aki maga az irgalom: „Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat.” (Oz 14,4) A megbocsátás és a szeretet, melyet Isten ajánl, csodát visz végbe: Izrael új erőre kap, és új tavaszt él meg: kivirul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint Libanon fája, olyan szép lesz, mint az olajfa, és újra Isten árnyékában pihen majd meg. Aki szívében megtér, és visszatalál az Úrhoz, annak életét úgy kell elképzelni, mint dús kertet, amely menedéket ad, vagy forrást, mely képes minden hozzá közelítő szomját oltani.
A Szent Kereszt imádsága
