Július 26., kedd
Szent Joachimnak és
Annának, az Úr nagyszüleinek ünnepnapján emlékezzünk minden olyan idős emberre,
akik szeretettel nyilvánítják ki hitüket a fiatalabbaknak.
A Rómában 1992-ben
pszichés betegségben elhunyt Maria emléknapja; vele együtt az összes pszichés
betegre emlékezünk.
Sir 44,1.10–15. A
nemzedékek dicsőítése
Ferenc
pápa az időseknek szánt levelében, amelyet tavaly a nagyszülők napjára írt,
megemlékezik egy eseményről, amelyet Jakab ősevangéliumában olvashatunk Mária
gyermekkorával kapcsolatban: „Egy hagyomány szerint Joachimot, aki Jézus
nagyapja volt, kizárták a közösségből, mert nem voltak gyermekei. Életét,
akárcsak a felesége életét, feleslegesnek tartották. De az Úr elküldte hozzá
angyalát a város kapuin kívülre vigasztalásul, és azt üzente neki: »Joachim,
Joachim! Az Úr meghallgatta kitartó imádságodat.«” Az idősek imádsága legyőzi
az élet terméketlenségét. Ha azokra a megpróbáltatásokra gondolunk, amelyeket
az előttünk járó nemzedékek átéltek, csak csatlakozni tudunk Sirák fia dicsőítő
szavaihoz: „Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után
szépen”, „…igazságosságuk nem merül feledésbe”. Ez az ünnep arra emlékeztet minket,
hogy az idősekről megemlékezni reménység az egész emberiség jövője számára. Mindannyian
örökösök és adósok vagyunk azért a hitért, amelyet átadtak nekünk. A „nagyhírű
férfiak”, akikről Sirák fia beszél, nem a hatalmasok, a királyok, akik azt
hitték, hogy ők irányítják a történelmet, hanem a „haszidim”-ok, azok az
emberek, akiknek az életén Isten irgalma megmutatkozik. Isten megosztja velük a
dicsőségét, és az Úr népe számára útmutatást adnak. Sokaknak nem maradt fenn az
emlékük, mintha nem is léteztek volna. Másoknak viszont megőrizték az
emlékezetét: „A nemzetségük örökre megmarad, igazságosságuk nem merül
feledésbe.” Joachimra és Annára, Mária szüleire emlékezve megemlékezünk sok
idős egyszerű, mély hitéről, akiken keresztül az Úr folytatja a megváltás
művét.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
