Oz 8,4–7.11–13. A gazdagság, mely eltávolít Istentől
Ebben a szakaszban Ozeás próféta elítéli azt a szakadár állapotot, melybe az északi királyság süllyedt elszakadva Dávid király házától és bevezetve a bálványimádást. A bálványimádás abszurditását a próféta egyértelműen elítéli, nevetségessé téve az emberi kéz által készített bálványokat: „Kézműves készítette, bizony nem Isten az.” A bálványimádás hazugsága gyászos következményekkel jár Izrael népének életében. A próféta fenyegetése így foglalható össze: „Szelet vetnek és vihart aratnak.” Olyan kijelentés ez, amely felhívja a figyelmet a rossz döntések negatív következményeire. Keserű gyümölcsöket teremnek azok a döntések, amelyek csak az egyéni érdekeket veszik figyelembe, megfeledkezve a társadalomra és a jövőre vonatkozó bármilyen távlatosabb elképzelésről. A próféta megfenyegeti Izrael népét, amely „megfeledkezett alkotójáról és palotákat épített… Nos, tüzet bocsátok városaira, amely megemészti a palotákat is”. A jólét ugyanis nem tartós, sőt gyorsan felemésztődik. Sokan megtapasztalják ezt. Az evangéliumban olvashatunk az esztelen gazdagról, aki egyre nagyobb csűröket akar építeni, hogy a bőséges termést elraktározza. Jézus így figyelmeztet: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk 12,15) Ehelyett arra hív bennünket, hogy inkább Istenben gazdagodjunk (Lk 12,21). Ozeás próféta emlékeztet arra, hogy Isten a népe hitét az iránta való szeretetén és a szegények iránti könyörületességén méri le, nem a bemutatott áldozati ajándékok számán.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
