Ám 9,11–15. Isten
kiválasztottjai vagyunk, de nincs biztosított helyünk
A gőg mindig eltávolít Istentől, elfeledteti az emberrel az Úr iránta tanúsított irgalmát, és hogy mindenkinek szüksége van a megváltásra. Mi, Jézus tanítványai is gyengék vagyunk és könnyen a bűn rabszolgáivá válunk, ha elfeledkezünk Isten szaváról és irántunk való hatalmas szeretetéről. Az Úr azért hívott el és szabadított meg minket, mert megrendült szolgaságunk láttán, és segítségünkre siet, hogy szabad és teljes életünk lehessen az Ő békéjének országában. Ámosz próféta, miután sok jövendölést mondott az Istentől eltávolodott Izraelről, most vigasztaló szavakat ad tovább, melyekkel a nép Istenhez hűséges „maradékához” szól. Épp amikor minden veszni látszik, akkor érkezik el a prófétai üzenet, hogy vigaszt nyújtson: ami az embereknek lehetetlen, Istennek lehetséges. Dávid háza újra fel fog épülni – biztat Ámosz –, és uralkodni fog a nemzeteken, a föld pedig olyan bőséggel fog teremni, hogy szinte szünetet sem kell majd hagyni a vetés és az aratás között. Az újbor és a kertek gyümölcsei a Messiás idejét hirdetik. Az Úristen népén, Izraelen keresztül akarja kiterjeszteni irgalmát és megváltó művét mindenkire. Jézus eljövetelével mi magunk is kiválasztottak lettünk, hogy az egyetemes megváltásnak ezt a küldetését teljesítsük. Arra kaptunk meghívást, hogy ne magunkért éljünk, hanem Isten álmáért, az emberiség megváltásáért.
Előesti imádság
