Szent Jakab apostol,
Zebedeus fiának emléknapja: az apostolok közül ő szenvedett elsőként mártírhalált.
Sírját Santiago de Compostelában tisztelik.
Mt 20,20–28. Jakab,
Zebedeus fia
Jézus
a Galileai-tó partján találkozott Jakabbal, és meghívta őt, hogy testvérével,
Jánossal együtt kövesse. Azonnal meghallotta Jézus hívását, és követte őt.
Ezzel vette kezdetét a „nagyobbik” Jakab (megkülönböztetendő a másik Jakabtól)
tanítványi küldetése. A többiekkel együtt ő sem értette meg mindig az Úr
szeretetének az életére vonatkozó tervét, és akárcsak a többiek, ő is engedett
a kísértésnek, hogy helyet és szerepet kérjen a maga számára. Valójában a
tanítványság mindenekelőtt azt jelenti, hogy a Mestert hallgatjuk, nem pedig
azt, hogy a saját helyünket keressük. A két fiú anyjának kérése, hogy gyermekei
Jézus jobbján kapjanak helyet, nem volt ártatlan. A többiek féltékeny reakciója
sem várat magára. Jézus türelmesen helyreigazítja és tovább tanítja őket. Jakab
pedig, aki talán nem is értette meg teljes egészében Jézus válaszát, nem hagyja
el, hanem követi és hallgatja őt. Kész volt elfogadni a helyreigazítást is a Mestertől,
amikor testvérével együtt az ég tüzét akarták lehívni, hogy elpusztítsák vele
azokat a szamaritánusokat, akik nem akarták befogadni Jézust. A feltámadt
Jézussal való találkozása és az, hogy a szívébe fogadta a Szentlelket, az
evangélium tanújává tették, egészen a vértanúságig. A hagyomány szerint ő volt
az első apostol, aki mártírhalált halt. Azon a napon Jakab ivott ugyanabból a
kehelyből, amelyből annak idején Jézus. Élete Jézus életéhez vált hasonlóvá:
odaadta másokért. Jakab a végsőkig engedelmeskedett, és így beteljesítette a
küldetést, amelyet Jézus rábízott.
Imádság
az apostolokkal
