Iz 66,10–14c; Zsolt 65 (64); Gal 6,14–18; Lk 10,1–12.17–20
Tamás apostol emlékezete: Jézust urának vallotta, és tanúságot tett róla, a hagyomány szerint egészen Indiáig.
Jézus megkezdte a Jeruzsálem felé vezető útját, s ezért fontosnak érezte, hogy az emberek, akikkel majd találkozik, fel legyenek készülve tanítása befogadására. Ezért küldi el a hetvenkét tanítványt Galilea városaiba és falvaiba. A 72 szimbolikus szám: ennyi volt a föld népeinek száma. Az értelme világos: a kis Galileából Jézus a föld minden népéhez el akar jutni, hogy mindenki befogadhassa az evangéliumot és részesüljön a megváltásból. Jézus akarata az, hogy a keresztény igehirdetés mindenkihez eljusson, senki ne legyen kizárva. Ez a missziós vágy a mai történelmi helyzetben különösen aktuális. Sajnos a hívők közül is sokan befelé fordulnak, bezárkóznak a saját szűk határaik közé. Jézus azonban arra hív, hogy emeljük fel a tekintetünket: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.”
Nagyon sok ember fél, irányvesztett, szomorú, az erőszak és a konfliktusok nyomása alatt él, szenved a járvány és a termett világ szennyezettségének következményeitől. Azt is mondhatnánk, hogy várják a hetvenkét tanítványt, akik kettesével eljutnak mindenhova. Gondolhatnánk, hogy mennyire kevesen vannak a végtelenül sok kérésre. Ez egy alattomos kísértés. Az Úrnak elég két tanítvány, aki felkeresi a házakat, a városokat, és elviszi a béke üzenetét. Az erejük nem az emberi elgondolásokban van, hanem a szeretet evangéliumában. Az Úr a látszólagos gyengeségben is megmutatja az erőt: „Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.” Nehéz elképzelni, hogy egy „bárány” meg tudja változtatni egy „farkas” életét; hogy a szeretet legyőzi a félelmet, az elbizakodottságot, az erőszakot, amely sokak szívét betölti. A tanítványok egyetlen ereje az evangélium. Jól tudják ezt ma azok a keresztények, akiknek üldözést kell elszenvedniük. Egyikük Jacques Mourad szír szerzetes, aki az Iszlám Állam fogságába került, majd kiszabadult. Nagyon szép a tanúságtétele. „A háború a legjobb embereket is állatokká képes változtatni”, mondhatjuk, farkasokká. Hozzáteszi azonban: „Láttam az üldözőimet megváltozni, megnyílni a szívüket. Az ellenségeink iránti együttérzés és imádság megmenthetik a világot abból a barbárságból, ami felé száguld.” Jacques atya egyike a bárányoknak, akik kizárólag az evangélium erejével legyőzik a farkasokat. Ez az egyetlen erő, ami meg tudja változtatni a világot. Mindannyian – ki jobban, ki kevésbé – a szeretet evangéliumának csodáiról tanúskodunk, és magunkénak érezhetjük a hetvenkét tanítvány örömét: „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.” Jézus ma nekünk is így válaszol: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.” A szegények iránti szeretet csodája képes lerombolni a közöny falait, helyreállítani a szeretet kötelékeit. Növekszik az öröme annak, akinek segítenek, és annak is, aki segít. Örüljünk, mert ez a kapcsolat írja fel neveinket a mennybe.
Imádság az Úr napján
