A Santa Maria in
Trastevere bazilikában ma a békéért imádkoznak.
Szergej Radonyezsszkij emléknapja:
ő alapította a 14. században a Moszkva melletti Szentháromság-kolostort (lavra),
amely az Orosz Ortodox Egyház lelki központjává lett.
Emlékezzünk Paul
Schneider evangélikus lelkipásztorra is, aki a nácik buchenwaldi koncentrációs
táborában halt meg 1939. július 18-án.
Mik 6,1–4.6–8. Isten
panasza
„Népem!
Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem!” Nem a vád, hanem Isten
panasza az, amely választ vár Izrael hűtlenségére. Olyan sok mindent megtett,
hogy népét megszabadítsa az egyiptomi rabszolgaságból, aztán pedig végig elkísérte
a sivatagi vándorlás hosszú útján, egészen az ígéret földjéig. Izrael mégis megfeledkezett
Isten irgalmas hűségéről, s inkább eltávolodott, és önfejű módon a saját útját
járta, amely nem egyezett az Úréval. Az érvényesülés gőgje vakká és ostobává
teszi az embert. Az Egyház megértette a szerető Isten e keserű panaszának
mélységét, és a nagypénteki liturgiába építette be, Jézus szájába adva szavait:
„Népem! Mit vétettem neked?” Jézus a kereszt magasából faggat eltávolodásunkról
mindannyiunkat ezzel a visszatérő kérdéssel. Amíg az ő kapcsolata velünk a
határok nélküli szeretettel írható le, addig a mi részünkről hideg,
távolságtartó a kapcsolat, amely időnként még kegyetlen is. Jézus e panaszában ezzel
együtt nincs semmi ítélkezés, csak szeretet, amely nem nyugszik addig, amíg
távoliak és ridegek vagyunk. Ha igazán meghallgatjuk ezeket a szavakat,
megérintik a szívünket, és a hit embereként fogunk válaszolni rájuk: „Mivel állok
majd az Úr elé, hogy járulok majd a magasságos Isten elé?” Az Úr hangját
hallva, amely hűségére és szeretetére emlékeztet, minden hívőnek elsősorban
saját bűnösségét és alkalmatlanságát kell átéreznie. Hogyan viszonozhatnánk az
Úr szeretetét? A próféta szavai megvilágítják lépteinket: „Megmondták neked, ó,
ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: semmi mást, mint hogy váltsd tettekre
az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” Ahhoz,
hogy mindezt megélhessük, meg kell értenünk, mi az, „ami jó”.
Imádság
a békéért
