A Santa Maria in Trastevere bazilikában ma a betegekért imádkoznak.
Oz 2,16.17b–18.21–22. „Magamhoz édesgetem... s a szívére beszélek”
Ozeás családi hátteréről is vannak ismereteink, méghozzá könyvének első három fejezetében, amelyből a most olvasott szakasz is származik. Felesége Gomer, aki parázna asszony, és házasságuk alatt is prostituált marad. Isten mégis arra kötelezi a prófétát, hogy tartsa meg asszonyaként. Ez az üzenet számunkra nehezen érthetőnek tűnik. A helyzet kegyetlensége tanítást hordoz, ami el kell hogy gondolkoztasson minket is. A prostituált feleség jelképezi Izrael népét, amely újra meg újra hűtlenné lesz az Úrral kötött szövetséghez. Az Úr tehát azt kéri Ozeástól, hogy tartsa meg az asszonyt, hogy ezzel mutassa meg, mennyire erős a szeretete Izrael iránt, annak hűtlensége ellenére. A most olvasott részben megmutatkozik Isten szeretetének ereje, aki népét – hűtlensége ellenére – továbbra is körüludvarolja, egészen addig, amíg vissza nem vezeti a szövetséghez való hűséghez. Isten mindent Izraelnek ajándékozott, ahogy a szerelmesek, akik a szívükkel kötődnek egymáshoz: a földet és javait („kenyeret és vizet… gyapjút és lent, italt és olajat”), Izrael azonban továbbra is a bálványoknak hódolt. Az Úr azonban nem adja fel a küzdelmet népe feledékenysége és még hűtlenkedése ellenére sem. Mindent megtesz azért, hogy visszahódítsa népe szívét: fejére olvassa bűnét, beszél hozzá, próbálja gátolni az útját a bálványok felé, elveszi a korábban adott ajándékokat. Minden hiábavalónak tűnik, így végül kivezeti a sivatagba. Itt, a nélkülözés és a halál helyén tud a népe lelkére hatni Isten, s rávezeti, hogy újra felismerje annak a szeretetnek az erejét és édességét, mellyel őt szereti: „Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat.”
Imádság a betegekért
