Iz 10,5–7.13–16. A hatalmasok üres gőgje
Az Asszír Birodalom – amelyet Isten arra rendelt, hogy megbüntesse Izraelt – erőszakos és fennhéjázó hatalommá vált. Az Úr azonban megtöri és megszégyeníti az asszírok és minden kor nagyhatalmi álmait. Így értelmezhető a történelem Izrael hite szerint, vagyis minden történés azért lehetséges, mert Isten megengedi és irányítja. Aki nem hittel szemléli a világ történéseit, nem érti Isten cselekedeteit, és könnyen torz módon értelmezi őket. A történelem kizárólag emberi értelmezése vezeti a hatalmon lévőket arra, hogy saját erejükkel büszkélkedjenek. Ez történt az asszírokkal is, akik sikereiket látva a világ és Izrael urainak képzelték magukat. Az elnyomásra készülődtek. A hatalmukkal már nem szolgáltak arra, hogy Izraelt eltérítsék a rossztól. Ők inkább elnyomni, leigázni és hatalmuk alá hajtani akarták. Izajás Asszíriát támadja, felemeli szavát fennhéjázó viselkedése ellen, és leleplezi balgaságát: „Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.” Nyilvánvalóvá teszi annak a pusztulását, aki bár eszköz, úrnak képzeli magát. A megváltás csakis Istenben és az ő erejében van. Olyan időkben, mint amilyenben mi is élünk, amikor egyének és csoportok futnak a hatalom után, hogy mások fölé helyezkedhessenek általa, Izajás szavai figyelmeztetésként hatnak, de reményt is jelentenek azok számára, akik alázattal fordulnak az Úrhoz, hogy segítségét kérjék.
Imádság a szentekkel
