2Krón 36,14–16.19–23; Zsolt 137 (136); Ef 2,4–10; Jn
3,14–21
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy
mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert
nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy
üdvözüljön általa a világ. 18Aki hisz benne, az nem esik ítélet
alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten
egyszülött Fia nevében. 19Az ítélet pedig ez: a világosság a
világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot,
mivel cselekedeteik gonoszak voltak. 20Mert mindaz, aki
gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne
marasztalják a cselekedeteit; 21de aki az igazságot cselekszi,
a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben
cselekedte azokat.
Nagyböjti zarándoklatunknak már több mint a felénél járunk,
és az Egyház liturgiája, egy pillanatra megszakítva ennek az időszaknak a
szigorúságát, örvendezésre hív bennünket.
A Krónikák második könyvében a szentíró Jeruzsálem elestét
és az azt követő babiloni száműzetést a népnek az Úr parancsaihoz való
hűtlenségével hozza összefüggésbe. A gonosz fokozza gonoszságát, ha az emberek
közömbössége engedi, hogy szabadon cselekedjen. A nagyböjti út alkalmas idővé
válik, hogy megszabaduljunk az énközpontúságtól, és tekintetünket a megfeszített
és feltámadt Úrra emeljük.
Az idős Nikodémus is ilyesmi választ hallott Jézustól. Az
újjászületés számára azt jelentette, hogy újra a magasba tekintett. Jézus
emlékeztette őt a Mózes által a sivatagban felemelt kígyóra, amely megmentette
a mérges kígyók által megmart izraeliták életét. Igazi mészárlás zajlott
azokban a napokban. Jézus így szólt Nikodémushoz: „Amint Mózes fölemelte a
kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne,
az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Az evangélista szerint a „magasba emelt”
Krisztus képének nem szomorúságot vagy sajnálatot kell kiváltania.
A kereszt az élet forrása, túláradó és határtalan forrás, ingyenes,
bőséges és sosem apad el: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött
Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” –
folytatja.
Bárkit is érjenek a mai kígyók mérges harapásai, elég, ha
tekintetét a „magasba emelt” emberre veti, és gyógyulást talál. Maga Jézus
mondja majd: „Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz
vonzok.” (12,32) Az üdvösség, akár az élet értelme, nem magunkból vagy emberi
hagyományainkból fakad. Az üdvösséget ajándékul kapjuk. Az Efezusiaknak írt
levelében Pál így ír: „De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy
szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben
halottakat is – így kegyelemből kaptátok a megváltást” (Ef 2,4–5). Visszatér az
örvendezés motívuma, melyre ennek a vasárnapnak a liturgiája emlékeztet minket;
örülhetünk, mint a tékozló fiú, aki hazatértekor ráébred, hogy bűnénél és
gonoszságánál kimondhatatlanul hatalmasabb az Atya szeretete.
Imádság az Úr napján
