MÁRCIUS 15., PÉNTEK

 

Jn 7,1–2.10.25–30. Próbálták elfogni Jézust

¹Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték.
²Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep

¹⁰Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban.

²⁵A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: »Nem ő az, akit halálra keresnek? ²⁶Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? ²⁷Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.« ²⁸Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: »Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. ²⁹Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.« ³⁰Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

 

Jézus a sátoros ünnep közeledtével úgy dönt, hogy Jeruzsálembe megy. Itt felismerik, és az emberek körében azonnal vita kerekedik róla. Köztudott már, hogy a nép vezetői meg akarják ölni, hogy ne folytathassa igehirdetését. Jézus ismét nyilvánosan tanítani kezd a templomban, és igehirdetésén keresztül rávilágít arra, mi van az emberek szívében, rávilágít kétségeikre és a többség hitetlenségére. Azt mondja, ő jól tudja, honnan jön, és ismeri azt, aki az emberek közé küldte. Aki őt hallgatja és követi, az üdvösség útján jár: megismeri az Atyát, aki küldte. A „megismerés”, amiről Jézus beszél, szorosan kapcsolódik az ő megismeréséhez: olyan ismeret ez, ami ragaszkodás, engedelmesség, készség arra, hogy teljes mértékben teljesítse az Atya akaratát, vagyis magáénak érezze a feladatot, hogy minden emberhez eljuttassa az üdvösséget. A hallgatóság azonban elutasítja ezt az evangéliumot, vezetőikhez hasonlóan most ők is megpróbálják letartóztatni. Ez a történet ma is gyakran megismétlődik a világban, időnként mi magunk is részesei vagyunk. Hányszor vagyunk cinkosai ennek a történetnek, próbálunk „megálljt parancsolni” az evangéliumnak, vagyis akadályozni változást hozó erejét, vagy megsebezni ismételt árulásainkkal, vagy bebörtönözni szokásaink hálójába! Jézust azonban senki nem volt képes megállítani. János evangélista különleges egyértelműséggel hangsúlyozza, hogy nem az üldözői végeznek Jézussal. Nekik ehhez nincs erejük. Valójában maga Jézus az, aki átadja magát üldözőinek, hogy elvigyék a kereszthez. Ő az, aki életét adja értünk.

A Szent Kereszt imádsága