A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Lk 4,24–30. Jézus minden emberhez küldetést kapott
24Majd így folytatta: »Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
25Bizony,
mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor
bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az
egész földön;
26mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz.
(1Kir 17,8-16)
27És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán«.
(2Kir 5,1-27)
28Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában.
29Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák.
30Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
„Egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában” – Jézus személyesen tapasztalja meg ezt. A názáretiek azért nem fogadják be az evangéliumi igehirdetést, mert úgy döntöttek, nem akarják elfogadni Jézus hatalmát az életük fölött. Túlságosan hasonló hozzájuk, tudják, honnan származik, ismerik a rokonait; nem lehet, hogy odafentről jön. Pedig ez maga az evangélium titka: egyszerű, emberi szavakból áll, mégis maga Isten szól általuk. Azokban pedig, akik hagyják, hogy az evangélium átformálja őket, visszatükröződik Isten hatalma. A hit olyan tekintet, amely túljut a látszaton, és képes Isten Lelkére hagyatkozni, aki az Egyházon keresztül beszél mindazokhoz, akik ma is meghívást kapnak közénk. Aki szegény és rászorult, aki az élet értelme és a szeretet koldusának érzi magát, az képes engedni, hogy megérintsék szívét az evangéliumi szavak és a hit tanúságtevői. Ezzel ellentétben aki telve van gőggel, annak nincsen füle a hallásra, értelme a megértésre, sem szíve, hogy szenvedélyre gyulladjon. Jézus Illés példáját hozza fel, aki a számtalan özvegyasszony közül csak a száreptaihoz ment el, és Elizeus prófétát, aki a sok leprás közül csak a szír Naamánt gyógyította meg. Az Úr mindenkihez elküldi a prófétáit, és mindenki felé irgalmasságot gyakorol, de csak a szegények és a betegek engedik, hogy megérintse a szívüket, ők hallgatják meg a szavait. A názáretiek annyira felbőszülnek Jézus válaszán, mely fényt derített hitetlenségükre, hogy megpróbálják a város szélén lévő szakadékba lökni. Jézus „áthaladt köztük és eltávozott” – írja Lukács. Hiába igyekszünk félredobni, az evangélium mindig csörgedező forrás marad, amely szomját oltja mindenkinek, aki odalép hozzá, és merít a vizéből.
