MÁRCIUS 5., KEDD

 

Mt 18,21–35. Példabeszéd a könyörtelen adósról

 

²¹Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?« ²²Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer.
^{(Ter 4,24) 23}Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. ²⁴Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. ²⁵Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. ²⁶A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’ ²⁷Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. ²⁸Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ‘Add meg, amivel tartozol.’ ²⁹A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ‘Légy türelemmel irántam, és megadom neked.’ ³⁰Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását.
³¹Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. ³²Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ‘Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. ³³Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?’ ³⁴És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. ³⁵Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«

 

Péter odalép Jézushoz, és megkérdezi tőle, hányszor kell megbocsátani. És hogy nagylelkűségét mutassa, tesz is egy figyelemre méltó ajánlatot: hétszer. Nem csupán meg akarja haladni a „szemet szemért, fogat fogért” ösztönös és normális reakcióját, hanem készen áll rá, hogy az elvártnál többet tegyen. Ám Jézus úgy válaszol, hogy mennyei magasságokat érint: „nem hétszer, hanem hetvenhétszer” – vagyis mindig. A megbocsátás, ahogy a szeretet is, korlátok és határok nélküli. Csak így lehet hatástalanítani azt a mechanizmust, mely folyamatosan újratermeli a bűnt, a megosztottságot, a bosszút az emberek között. Péter meglepődését látva Jézus elmondja a szolgáival elszámolást végző király példabeszédét. Az egyik szolgának hatalmas adóssága van, tízezer talentum (több tízmilliárd euró). Olyan ígéretet tesz, amelyet valójában soha nem fog tudni betartani, és kéri a királyt, legyen türelemmel. A király nagylelkűen eltörli az összes adósságát. El tudjuk képzelni, mekkora öröm volt a szolga számára ez a könyörületesség. Szívét azonban nem változtatta meg ez a rendkívüli irgalmasság, ugyanolyan maradt, mint korábban volt. Akkor látszik ez meg, amikor találkozik egy másik szolgával, aki kevéssel tartozik neki. Nem elég, hogy nincs türelemmel iránta, ahogyan ő kérte a királytól a saját adósságát illetően, hanem még torkon is ragadja, majdnem megfojtja. Természetesen drámai véget ér számára a történet: megkeményedett, gonosz szíve arra ösztönözte, hogy a legnagyobb büntetést szabja ki annak a másik szolgának. Jézus azzal zárja a példabeszédet, hogy a király határozottan megbünteti fösvény, gonosz szolgáját. Aki engedi, hogy szívének keménysége vezesse, azt saját keménysége bünteti majd meg. Jézus ezzel a példabeszéddel emlékeztet minket rá, hogy Isten előtt adósként állunk. Őrködjünk saját életünk felett, és igyekezzünk utánozni Isten irgalmasságát. Jézus ezért mondatja velünk a Miatyánk imádságában: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Imádság az Úr anyjával, Máriával