Jn 10,31–42. Jézus Isten Fiának nevezi magát
Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy
megkövezzék. 32Jézus azt mondta nekik: »Sok jótettet mutattam
nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?« 33A
zsidók azt felelték: »Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért,
mivel ember létedre Istenné teszed magadat.« 34Jézus azt
felelte nekik: »Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ‘Én azt mondtam:
Ti istenek vagytok’? (Zsolt 82,6}<fs) 35Ha
azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt – márpedig az Írás
érvényét nem veszti –, 36miképp mondhatjátok arról, akit az
Atya megszentelt és a világra küldött: ‘Káromkodsz!’, mivel azt mondtam: Isten
Fia vagyok? 37Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek
nekem, 38de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek,
higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem
van, és én az Atyában.« 39Erre ismét el akarták őt fogni, de
kisiklott a kezük közül.
40Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol
János először keresztelt, és ott maradt. 41Sokan jöttek hozzá,
és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit
János róla mondott, igaz volt.« 42És ott sokan hittek benne.
Ennek a napnak az evangéliumi szakasza a templomszentelés ünnepéhez
kapcsolódik. Tél van, Jézus Salamon csarnokán megy át. Néhányan odalépnek
hozzá, és kitartóan kérik, hogy tisztázza helyzetét. Amikor Jézus pontosan és
világosan válaszol: „én és az Atya egy vagyunk”, feldühödnek, és megpróbálják
megkövezni. János evangéliuma szerint már másodszor történik ez meg (Jn 8,59). Az
őt hallgatók nagyon is jól megértették Jézus szavainak horderejét: káromlás
volt számukra, ezért kövezés járt érte. Nemsokára megismétlődik ez a jelenet a
főpap házában, és akkor halálra ítélik Jézust. De az útja mintha már előre ki
lenne jelölve. Jézus nem tér ki tekintetük elől, hanem annak az embernek a
nyugalmával válaszol, aki az Atya akaratát tölti be: „Láthattátok, mennyi jót
vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” Azzal
vágnak vissza, hogy kemény fellépésük oka nem Jézus valamilyen helytelen
cselekedetében keresendő, hanem abban, hogy Istennek mondja magát. Ez az a
misztérium, amelyet az evangélium kinyilatkoztat: Jézus az igaz Isten és az
igaz ember. Ez a misztérium, amelyet a tanítványok minden korban megőriztek és
átadtak nemzedékről nemzedékre, vonatkozik magára az Egyházra is, amely egyszerre
ember és Isten műve. Az Egyház maga a jézusi szeretet egy misztériuma. Pál
apostol „Krisztus testének” nevezi. Az Egyházon, a szentségeken és az
evangélium hirdetésén keresztül mindannyian kapcsolatba lépünk Istennel. Ilyen
értelemben elmondhatjuk, hogy az Egyház Krisztus műve, vagy még inkább neki
magának a „teste”, mely tovább él az időben. A keresztény közösség Jézus
jelenlétének szentsége, jele a történelem folyamán.
A Szent Kereszt
imádsága
