Shahbaz Bhatti pakisztáni keresztény kisebbségügyi miniszterre emlékezünk, akit terroristák gyilkoltak meg, mert a békét és a párbeszédet kereste.
Lk 15,1–3.11–32. Példabeszéd a tékozló fiúról
1A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. 2A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.« 3Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:
11Azután így szólt: »Egy embernek volt két fia.
12A fiatalabb azt mondta apjának: ‘Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!’ Erre szétosztotta köztük vagyonát.
13Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát.
14Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.
15Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat.
16Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki.
17Ekkor magába szállt, és azt mondta: ‘Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok.
18Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened!
19Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!’
20Föl is kerekedett, és elment apjához.
Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
21A fiú így szólt hozzá: ‘Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.’
22Az
apa azonban ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát
és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!
23Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk,
24mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’ Aztán elkezdtek vigadozni.
25Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot.
26Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt.
27Az így válaszolt neki: ‘Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.’
28Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte.
29Ő
azonban ezt mondta apjának: ‘Lásd, hány esztendeje szolgálok neked,
soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét
sem, hogy mulathassak barátaimmal.
30De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hizlalt borjút.’
31Ő azonban azt mondta neki: ‘Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.
32De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’«
Nagyböjti, Krisztust követő utunk során az erre a napra kínált evangéliumi rész a megbocsátásról beszél nekünk. Ahogyan az evangélium sokszor megjegyzi, nagy tömeg követi Jézust, főként betegek, bűnösök, szegények, elhagyatott emberek. Mindez nem marad észrevétlen. Sőt, a farizeusoknak éppen az adja az egyik okot a vádaskodásra, hogy Jézus előszeretettel kerül kapcsolatba a bűnösökkel. A tékozló fiú példabeszédével azt akarja megmutatni, hogyan viselkedik Isten a gyermekeivel szemben: irgalmas apaként. Az egész történet arra épül, hogy felmagasztalja az apa szokatlan viselkedését a fiával szemben, aki elhagyta a házat és eltékozolta minden vagyonát. Az apa áll a jelenet középpontjában. Az evangéliumi történet csúcspontja az, ahogyan megöleli a fiát. A kisebbik fiú oktalan döntései és minden ebből fakadó cselekedete ellenére az apa várja, hogy hazatérjen és ünnepséget rendezhessen neki. Ha a mennyei Atya ilyen, hogy is viselkedhetett volna másképpen Jézus? A történet folytatódik, megmutatja a nagyobbik fiút. Az evangélista elénk tárja, hogy ez a fiú nem osztozik az apa irgalmas érzéseiben. Megható a jelenet, ahogyan az apa, amint meglátja közeledni kisebbik fiát, futva megy elébe. Ilyen a mennyei Atya, éppen olyan, mint a példabeszédben az apa – ezt akarja mondani Jézus. Futva jön elénk, hogy újra maga mellett tudjon bennünket. Ez a keresztény megbocsátás lényege: Istentől ered, még mielőtt bennünk megszületne. Azt kéri tőlünk, fogadjuk el az ölelést. A fiát megölelő atya képe a bűnbocsánat szentségének, a megbocsátásnak a legtisztább ikonja. Úgy tűnik, az apa nem képes a fiai nélkül lenni. Ezért kimegy idősebb fia elé is, aki nem akar belépni: neki is meg kell ölelnie fivérét. A nagyböjti idő alkalmas rá, hogy megéljük a megbocsátás gazdagságát és örömét, úgy a szentgyónásban, mint a testvérekkel való kiengesztelődésben.
Előesti imádság
