Az evangéliumért
meghalt vértanúkra emlékezünk.
Boldog Omeljan Kovcs
(†1944) görögkatolikus pap emlékezete: a majdaneki koncentrációs táborban
gyilkolták meg, mert az üldözött zsidók védelmére kelt.
Jn 12,1–11. Jézust megkenik olajjal Betániában
1Hat nappal
húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a
halálból. 2Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és
Lázár is a vendégek közt volt. 3Mária vett egy font valódi
nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a
hajával, a ház betelt az olaj illatával. 4Az egyik tanítvány,
az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5„Miért
nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a
szegények közt?” 6De nem azért beszélt így, mintha a
szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és
eltulajdonította, amit rábíztak. 7Jézus így szólt: „Hagyd
békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. 8Szegények
mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” 9Amikor
megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus
kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10Erre
a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11mert miatta
sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.
A virágvasárnappal beléptünk a nagyhétbe. János
evangéliuma a szenvedéstörténet elbeszélését a betániai vacsorával kezdi,
Márta, Mária és Lázár házában. Ez a család nagyon kedves volt Jézus számára.
Hat nap volt már csak hátra húsvétig, és Jézus ismét együtt vacsorázott
barátaival. Lázár is ott volt, akinek Jézus nem sokkal korábban adta vissza az
életet. A vacsora alatt Mária fölkel, Jézus lábához térdel, és megkeni
olajjal, aztán megtörli a hajával. A ház megtelik a finom illattal. Ez a
gesztus talán a szeretetteli hála jelképe, amiért az életet ajándékozta a
fivérének. Mindenesetre a szeretet gesztusa, mely az ingyenesség illatát
árasztja. Mária egyáltalán nem számol azzal, hogy esetleg „pazarol”. Számára
egyedül a próféta iránt érzett szeretet a fontos, aki visszaadta neki
testvérét, és aki ilyen gyengéd szeretettel viseltetett a házuk iránt. Júdás
nem így gondolkodik erről. Az ő szemében ez a szeretetteljes gesztus csupán
hasztalan pazarlás. „Júdás érdeklődése” – amint az evangélista meg is jegyzi –
valójában a pénzre irányul, nem a szegényekre. Egészen pontosan pedig a
megtérülésre összpontosít. Jézus azonnal válaszol Júdásnak, azt mondja: „Hagyd
békén! Hadd tegye.” Hagyja, hogy Mária folytassa szeretetből fakadó
cselekedetét: ez az olaj előrevetíti a másik olajat, amivel temetése előtt
kenik majd meg. Aztán hozzáteszi: „Szegények mindig vannak veletek, de én nem
leszek mindig veletek.” Mária az egyetlen, aki megértette, hogy Jézusra a halál
vár, ezért most szeretetre, közelségre van szüksége, mint minden halálba
indulónak. Ez az asszony, aki engedte, hogy magával ragadja Jézus szeretete,
megtanít minket arra, hogyan maradjunk ezekben a napokban a rendkívüli Mester
közelében, és hogyan legyünk a szegények és a betegek mellett mindennap. Ebben
az egyszerű és konkrét mozdulatokból álló, gyengéd és szeretettel teli
gesztusban az üdvösséghez vezető út szimbóluma rejlik: a szegények mellé állva
maga Jézus mellé állunk.
Nagyheti imádság
