MÁRCIUS 17., NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

 

Jer 31,31–34; Zsolt 51 (50); Zsid 5,7–9; Jn 12,20–33

 

⁰Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. ²¹Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!« ²²Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. ²³Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. ²⁷Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. ²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«
²⁹Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« ³⁰Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. ³¹Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. ³²Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« ³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

 

A nagyböjtnek ezen az utolsó vasárnapján az evangélium elénk jön, és értékes ajándékként adja szánkba a görögök szavait: „Látni szeretnénk Jézust.” Az első nagy ajándék, amit kapunk, nem más, mint hogy szavain keresztül Jézus jelenlétébe kerülhetünk. Nekünk is mondja: „Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.” És hogy még világosabbá tegye, elmondja a búzaszem hasonlatát: ha a földbe hullott búzaszem nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, bőséges termést hoz. Olyan metafora ez, amelyben benne van Jézus egész élete. Ő ugyanis nem azért jött, hogy magát mentse meg, ahogyan sokan kiáltozták neki a kereszt tövében, nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon.

Hamarosan belépünk a nagyhétbe, a passió szent hetébe, amelyben a búzaszem a földbe hullik, és elhal. Jézus a búzaszem, aki nem a saját életét szerette, sőt, elveszítette azt a barátaiért. Isten ezért megőrizte számára a feltámadásban, amelynek gyümölcse hozzánk is elér. Ez az átmenet azonban nem volt mentes a fájdalomtól. Amikor Jézus érzi, hogy élete hamarosan elvész, megrendül és imádkozik: „Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Egy hang hallatszik az égből, írja János: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.” Az evangélium hangja, amely értünk is szól. Valahányszor hirdetik az evangéliumot, elérkezik az Úr órája. Igen, eljött az óra, mégpedig ez az az óra, mondja Jézus. A követésére buzdítja azokat, akik hallgatják őt: „Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.”

Jézust követni azt jelenti, engedelmeskedni az evangéliumnak; engedni, hogy Isten szava vezessen. Ő maga ad erre példát elsőként. A Zsidóknak írt levél szerzője mondja: „Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.” Az evangéliumnak való engedelmesség útja a tökéletesedés útja, amelyre Jézus tanítványai meghívást kapnak. Az Úr szavának hallgatása minket is tökéletessé tesz, mert arra tanít, hogy ne önmagunkat szeressük, és egyre szorosabban kötődjünk az Úrhoz.

Imádság az Úr napján