Mt 21,33–43.45–46. A szőlőművesek megölik a gazda fiát
33Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. (Iz 5,1-2) 34Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését. 35A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 36Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. 37Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ‘A fiamat majd tiszteletben tartják.’ 38De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ‘Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’ 39Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték. 40Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?« 41Azt felelték neki: »A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.«
42Jézus ekkor azt mondta nekik: »Sohasem olvastátok az Írásokban:
‘A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a mi szemünkben’?
Azok számára, akik Jézus korában hallgatták ezt a példabeszédet, egyértelmű volt, hogy a szőlő Izrael népét jelképezi, és a gazdája Isten. Jézus összefoglalja ezt a tragikus történetet, amely minden helyen és minden időben újra és újra megtörténik az Isten szolgáival, az Isten szavának embereivel (a prófétákkal), az igazakkal szemben, akikkel erőszakosan szemben állnak azok, akik azt hiszik magukról, hogy gazdái az Úr által rájuk bízott javaknak. Az Úr azonban – és a reménynek ez a szála az, amely megmenti a történelmet – soha nem veszíti el a türelmét. Végül – mondja Jézus – a gazda saját fiát küldi el hozzájuk, mert azt gondolja: „A fiamat csak megbecsülik.” De a szőlőmunkások dühe még hevesebben lángol fel, nekiesnek a fiúnak, kiviszik a szőlőből, és megölik. Ezek a szavak pontosan leírják, hogy Jézust nem csak az egyes emberek utasították el, hanem az egész város, minden lakója. Jézus, aki Betlehem falain kívül született, Jeruzsálem falain kívül hal meg. Bátran és egyértelműen elítéli ezt a hűtlenséget, amely odáig megy el, hogy elutasítják az evangéliumot és őt magát keresztre feszítik. Az Úr a szőlőskert „termését” várta, de „viszonzásul” előbb a szolgáit, majd saját Fiát gyilkolták meg. Csakhogy Isten nem törődik bele a helyzetbe. A Fiú új szőlőmunkásokat állít majd munkába, akik gondját viselik a szőlőnek, amely új, bőséges gyümölcsöt terem. Az új szőlőmunkások új néppé válnak. A köztük lévő kapcsolat azonban nem vérségi hovatartozásból, nem külsődleges kötelékből fakad, még ha „vallásosak” is, hanem csakis abból, hogy hozzákapcsolódnak az Atya szeretetéhez. Az evangélista ismét megtanítja nekünk, hogy senki nem követelhet magának tulajdonjogokat: minden Isten ingyenes szeretetének ajándéka. Isten új népét az evangélium gyümölcsei minősítik: vagyis a hit, amelyből az igazságosság és az irgalmasság cselekedetei fakadnak.
A Szent Kereszt imádsága
