MÁRCIUS 20., SZERDA

 

Jn 8,31–42. Ha a Fiú szabaddá tesz benneteket, szabadok lesztek

Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: »Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, ³²megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.« ³³Azok azt felelték neki: »Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy ‘szabadok lesztek’?« ³⁴Jézus így szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga. ³⁵De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. ³⁶Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. ³⁷Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. ³⁸Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.« ³⁹Azt felelték neki: »A mi atyánk Ábrahám!« Jézus azt mondta nekik: »Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. ⁴⁰De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette. ⁴¹Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.« Erre azt mondták neki: »Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!«  ⁴²Jézus így szólt hozzájuk: »Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

 

János evangélista nyomatékosan emlékezteti Jézus tanítványait: maradjanak meg Isten szavában; ne csak hallgassák, hanem lakjanak benne, mintha ez a szó lenne az otthonuk, egyszóval váltsák hűségesen életre mint életük leginkább családias szavait. Isten szava, amelyet kaptunk és amelyet hűséggel hallgatunk, valóságos otthon, s a keresztény ember arra kapott meghívást, hogy benne éljen. Életét valósággal körül kell ölelnie az evangéliumnak, az evangélium kell hogy a támasza legyen, s kovászként át kell járnia. A keresztény szabadság nem más, mint az evangélium szavainak hallgatása és követése. Az evangélium édes igája, amely megszabadít az önszeretet láncaitól. A szabadulás nem valamiféle törvényből vagy akaratból fakad, s nem is hovatartozás kérdése, még ha „Ábrahám törzséből” származnánk is. A keresztény szabadság nem egyéb, mint hogy az ember egész életével Jézushoz csatlakozik. Azt jelenti, hogy az ember teljes mértékben, és ebből következően minden tanítvánnyal együtt részesévé válik Jézus küldetésének a világban. A keresztény szabadság nem valamiféle kötelékből való szabadulás, ami után mindenki azt csinálhat, amit akar. Ez önzés, vagyis a világ divatjainak és a gonosz csábításainak alávetett rabság. Igehirdetése hallatán hallgatóinak egy része fellázadt Jézus ellen, mert azt hitték, hogy ha hozzá kötődnek, akkor a rabszolgái lesznek. Aki valaminek a rabszolgája, mindig abban a meggyőződésben ringatja magát, hogy nem is az, mert így kényelmesebb. Ez a szolgaság megkímél attól a felelősségtől és fáradságtól, hogy mindig keressük az irányt, amerre menjünk, és attól, hogy egy „mi” része legyünk, azé a népé, amelyet Jézus egybegyűjtött, hiszen ezért jött a földre. „Az igazság szabaddá tesz benneteket” – mondja Jézus. Az tesz minket szabaddá minden földi rabságtól és teszi lehetővé számunkra, hogy már most megízleljük a bűntől való szabadságot, ha hozzá csatlakozunk, mégpedig végleg. Az igazi fiúság, amely Isten családjává és barátaivá tesz minket, abból fakad, ha az „Atya műveit” visszük végbe.

Imádság a szentekkel