A Santa Maria in
Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Szent Cirill (†387) jeruzsálemi püspök emléknapján
imádkozzunk Jeruzsálemért és a Szentföld békéjéért.
Jn 8,1–11. Jézus
megbocsát a házasságtörő asszonynak
1Jézus
pedig kiment az Olajfák hegyére. 2Korán reggel ismét megjelent
a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította
őket. 3Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy
asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, 4és
azt mondták Jézusnak: »Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. 5Mózes
a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te
ugyan mit mondasz?« 6Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és
hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre. 7Amikor
azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: »Aki közületek
bűn nélkül van, az vessen rá először követ.« 8Aztán újra
lehajolt, és írt a földre. 9Azok pedig ennek hallatára egymás
után elmentek, kezdve a véneken, s ő egyedül maradt a középen álló
asszonnyal. 10Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki:
»Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?« 11Az erre
így szólt: »Senki, Uram!« Jézus ekkor azt mondta neki: »Én sem ítéllek el.
Menj, és többé már ne vétkezzél!«
Az irgalmasságnak egy egészen különleges jelenetét mutatja
be ez az evangéliumi szakasz. Váratlanul egy házasságtörésen ért asszonyt
visznek Jézus elé, amikor el akar kezdeni beszélni a tömeghez. A Törvény
szerint meg kellett volna kövezni. A Törvény világos volt, de még egyértelműbb
volt, milyen nagy erőszak mozgatja azokat az embereket, akik a bűnös asszonyt
Jézus elé vetik. Le akarják járatni az irgalmasságát, be akarják bizonyítani,
mennyire ellentmondásos az a jó, amit az evangéliumában hirdet. Az erőszakos
jelenet láttán Jézus hallgat, lehajol, mintha ő is a földön szeretne lenni a
bűnös asszony mellett, és írni kezd a homokba. A szó Ura nem beszél, nem
ítélkezik: szereti azt az asszonyt, és meg akarja szabadítani a gonosztól. Amikor
végre felemeli a fejét, Jézus így szól a vádaskodó farizeusokhoz: „Az vesse rá
az első követ, aki bűntelen közületek!” És akkor azok, akik egy tömbben
érkeztek – mert a gyűlölet egyesíti azokat, akik a gonoszt szolgálják –,
rendezetlenül távoznak. Az igazság pillanata ez. Senki más nem marad, csak
Jézus és az asszony: az irgalmas és a bűnös. „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt
el? (…) Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jézus, az egyetlen,
aki bűntelen, az egyetlen, aki követ vethetett volna rá, a megbocsátás és a
szeretet szavaival fordul felé. Ez a szeretet evangéliuma, amit a
tanítványoknak be kell fogadniuk és át kell adniuk a világnak. Nem arról van
szó, hogy elfogadjuk a bűnt. Egészen másról van szó. Mindannyian „házasságtörők”
vagyunk, férfiak és nők, akik elárultuk az Úr szeretetét. Ő mindig hűséges volt,
és hihetetlen irgalmasságával mindig megbocsát nekünk. Azzal a házasságtörő
asszonnyal együtt mi is ott állunk Jézus és az ő irgalma előtt. Mi is arra
kaptunk meghívást, hogy meghallgassuk, amire Jézus hívja az asszonyt: „Menj, de
többé ne vétkezzél!” Isten irgalmassága nem azt jelenti, hogy könnyedén elrejti
a bűnt. Természeténél fogva elvárja, hogy megváltozzon a szívünk, eltávolodjunk
a bűntől és a gonosztól. Az irgalmasság nem csak egy érzés, hanem ha magunkévá
tesszük, az maga az üdvösség kezdete, mert megszabadít a gonosz rabságából.
Imádság a békéért
