Szent Józsefnek, Mária jegyesének ünnepe, aki alázatosan „magához vette a Gyermeket”.
Ferenc pápa beiktatásának évfordulója
Mt 1,16.18–21.24. József a törvényes apja lesz
Jézusnak
Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának,
akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Jézus Krisztus születése
pedig így történt:
Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt,
hogy méhében fogant a Szentlélektől.
19József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe
hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20Amikor
ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így
szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami
őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. 21Fiút fog szülni, és
a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.«
József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr
angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, 25de nem
ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.
Az Egyház ezen a
napon Szent Józsefet, Mária jegyesét ünnepli: Dávid házának leszármazottjaként
az a feladata, hogy Jézust Dávid családjához kösse, összegezze benne a
pátriárkák alakját, akiknek álmában gyakran nyilatkoztatta ki magát Isten; hogy
bejárja a kis Jézussal az Egyiptomból való kivonulás útját egészen az ígéret földjéig,
és így teljes egészében beillessze Izrael történetébe, hogy ő lehessen a
megígért örökös. József, aki a csend embere volt, napról napra egyre jobban
megértette az Úr akaratát, és engedelmeskedett neki.
Egy ősi legenda
szerint nagy békében halt meg, amely békét Jézus adta neki. A nyugati
hagyományban ezért már nagyon régtől kezdve őt hívják segítségül a jó halál
ajándékát kérve. A keleti egyházak Dáviddal és az Úr testvérével, Jakabbal
együtt emlékeznek rá a karácsonyt követő napokban. Alakja Jézus gyermekkorához
kötődik, és arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindig az Urat kell hallgatnunk,
különösen amikor eluralkodni látszanak a nehézségek. Máté evangéliuma elbeszéli
róla, hogyan lett Jézus születése misztériumának részese. Az evangélista mintha
hangsúlyozni akarná, hogy Jézus születése mennyire rendhagyó volt. Józsefről
beszél, és arról a kétszeresen is súlyos drámáról, amit át kellett élnie. Megcsalt
férjként hivatalosan el kellett volna válnia. (Mária pedig ezzel házasságtörő
asszony lett volna, akit a rokonok és a falu minden lakója elutasított és
kiközösített volna.) Természetesen Máriának is eszébe jutottak ezek a dolgok,
amikor meghallgatta az angyal üzenetét. Mégis engedelmeskedett. József a maga
részéről úgy döntött, elbocsátja ifjú menyasszonyát, de titokban. Ám Istennek
van egy mindenen túlmutató terve, melyet az angyal kinyilatkoztat. József
meghallgatja és megérti, ami körülötte és benne történik. Így válik az
evangélium tanítványává. Az angyal ezzel folytatja: „akit Jézusnak nevezel el”.
Józsefnek föl kell ismernie és ki kell mondania, ki ez a fiúgyermek. Ezért ő a
hívő ember mintaképe, aki képes meghallgatni az Urat és magával vinni Jézust.
Ha hallgatjuk az evangéliumot, mi is magunkkal tudjuk vinni Jézust mint
mindennapjaink, egész életünk barátját.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
