Jn 5,17–30. A Fiú örök életet ad azoknak, akik hisznek benne
7Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik,
és én is munkálkodom.« 18Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak
megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette
magát az Istennel.
19Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú
nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik.
Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. 20Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki,
amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. 21Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti,
úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. 22Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak
adta át, 23hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az
Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte. 24Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és
hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem
átment a halálból az életre. 25Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is
van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották,
élni fognak. 26Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a
Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, 27és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az
Emberfia. 28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan,
akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, 29és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik
pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. 30Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és
ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát,
aki küldött engem.
Az ezen a napon olvasott evangéliumi rész közvetlenül kapcsolódik a béna ember Beteszda fürdőbeli meggyógyításához. A farizeusok közül néhányan azzal vádolták Jézust, hogy megsértette a szombatot és ugyanebbe a bűnbe vitte a béna embert is, akinek ezt mondták: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.” (5,10) Jézus a válaszában egyértelművé teszi, hogy az ő tettei azonosak a mennyei Atya tetteivel: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” Olyan kijelentés ez, amiről biztosan tudható volt, hogy botrányt okoz. Nemcsak a szombat kérdése volt a tét, hanem Jézus kiléte, istengyermeki mivolta is. Jézus a farizeusok ellenkezése láttán megerősíti, hogy Isten Fia, aki azért jött, hogy véghez vigye az Atya művét, az emberek megváltását. Megvalósítja a földön az Atya üdvtervét. Éppen azért megy túl a szombat törvényén, mert elkezdődött Isten országának új ideje. Jézus az örök szombat mielőbbi eljövetelén munkálkodik, amikor – mint Pál írja – „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28). Jézusnak az emberek közötti működése teljes egészében arra irányul, hogy életet adjon, az igazi életet, amit a halál sem tud elvenni. Ezért ünnepélyesen teszi hozzá: „Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.” Aki szívébe fogadja az evangéliumot, már most megkapja a halhatatlanság magját. Gyöngék és bizonytalanok vagyunk, de ezek a szavak átjárják egész létezésünket, és kihúznak a semmi sötét mélyéből, mert a feltámadott Úrhoz kötnek. Az örökkévalóság már megkezdődött Jézusban és mindazokban, akik vele egyesülnek. Aki ebben az életben hallotta Jézus hangját, újra hallja majd, és felismeri, amikor az idők végén megnyílnak a sírok. Akkor a mennyek országa, mely már benne is élt, eléri a teljességét.
Imádság
a szentekkel
