MÁRCIUS 12., KEDD

 

Jn 5,1–16. Gyógyítás a Beteszda fürdőnél

¹Ezek után ünnepe volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe. ²Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. ³Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága.
^4 5Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. ⁶Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?« ⁷A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.« ⁸Jézus azt mondta neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!« ⁹Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett.
Azon a napon pedig szombat volt. ¹⁰Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.« ¹¹Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ‘Vedd ágyadat, és járj.’« ¹²Erre megkérdezték tőle: »Ki az az ember, aki neked azt mondta: ‘Vedd ágyadat és járj’?« ¹³A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. ¹⁴Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.« ¹⁵Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. ¹⁶A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.

 

János evangélista Jeruzsálembe vezet el bennünket, egy fürdő közelébe, amelyet Beteszdának (’az irgalmasság háza’) hívnak. Szent helynek tartották, ahol csodák történnek. Ezért itt nagy létszámban gyülekeztek „vakok, sánták, bénák” – jegyzi meg. Olyan népi hagyományt követve gyűltek össze az emberek a fürdőnél, amely valószínűleg egy pogány gyógyító istennő kultuszához kötődött. Egy angyalt vártak, aki fölkavarja a vizet; biztosak voltak benne, hogy az első ember, aki a vízbe lép, meggyógyul. Ahogy elhalad egy beteg mellett, Jézus megáll, és érdeklődik állapotáról. Az az ember már harmincnyolc esztendeje volt beteg. Ma erre azt mondanánk, krónikus beteg, vagyis bele kell törődnie betegségébe, már nincs lehetősége a gyógyulásra és nagyon gyakran még a gyógykezelésre sem. Amikor ez a béna ember meglátja Jézust, aki megáll mellette és megkérdezi tőle: „Meg akarsz gyógyulni?”, akkor a találkozástól, mint minden igaz és ingyenes találkozástól, újraéled benne a remény. Annak az embernek senkije nem volt, aki bevitte volna a fürdőbe. Jele ez annak, milyen végtelenül rossz a magányosság. Amikor az ember egyedül van, akkor nehéz, majdhogynem lehetetlen meggyógyulni. És milyen sokan vannak, akiket éppen legnagyobb gyöngeségük idején hagynak magukra! Jézussal megérkezett az igazi angyal, aki meggyógyítja betegségéből azt az embert. Történik aztán egy másik találkozás is. Ennek az embernek a szívét is meg kellett gyógyítani. Második találkozásukkor Jézus ezt mondja neki: „Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél”. Fontos Jézussal újra meg újra találkoznunk, hogy szívünk legmélyéig meggyógyulhassunk. Azt a fürdőt az Egyházhoz hasonlíthatjuk, amely az „irgalmasság háza”. A keresztény hagyomány úgy láttatta az Egyházat, mint csordogáló forrást, élő vizet. Gyönyörűek azok a keleti ikonok, amelyek Máriát egy kút közepén ábrázolják, amint a szegények, betegek, vakok, sánták és rászorulók szomját oltja. XXIII. János pedig szerette az Egyházat falusi kúthoz hasonlítani, ahová mindenki elment a szomját oltani. Az angyal maga Jézus, ahogyan annak a beteg embernek is az angyala volt, aki annyi éven át állt a fürdő szélén, és senki sem segített rajta.

Imádság az Úr anyjával, Máriával