MÁRCIUS 24., VIRÁGVASÁRNAP

 

Szent Óscar Arnulfo Romero érsek, vértanú emléknapja: 1980-ban az eucharisztia bemutatása közben, az oltárnál ölték meg.

A Fosse Ardeatine-i mészárlás emlékezete: 1944-ben ezen a napon gyilkoltak meg a nácik 335 embert Rómában.

 

Iz 50,4–7; Zsolt 22 (21); Fil 2,6–11; Mk 14,1–15,47

¹Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg. ²Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.
³Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte. ⁴Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: »Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? ⁵Ezt az olajat el lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!« És megharagudtak az asszonyra.
⁶Jézus azonban így szólt: »Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. ⁷Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek. ⁸Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. ⁹Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.«
¹⁰Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. ¹¹Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.
¹²A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: »Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?« ¹³Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: »Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, ¹⁴és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ‘Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?’ ¹⁵Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.« ¹⁶Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
¹⁷Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel. ¹⁸Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: »Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem«. ^{(Zsolt 41,10) 19}Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: »Csak nem én vagyok az, Uram?« ²⁰Ő azt felelte nekik: »A tizenkettő közül az egyik, aki velem egyszerre márt a tálból. ²¹Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!«
²²Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Vegyétek, ez az én testem.« ²³Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. ²⁴Ő pedig így szólt: »Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik. ^{(Kiv 24,8; Jer 31,31) 25}Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.«
²⁶Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. ²⁷Jézus azt mondta nekik: »Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok’. ^{(Zak 13,7) 28}De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.« ²⁹Péter erre azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!« ³⁰Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.« ³¹Ő még erősebben fogadkozott: »Még ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg téged!« Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien.
³²Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: »Üljetek le itt, amíg imádkozom.« ³³Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. ³⁴Azt mondta nekik: »Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.« ³⁵Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. ³⁶Ezt mondta: »Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.« ³⁷Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: »Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« ³⁹Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁰Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. ⁴²Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«
⁴³Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől. ⁴⁴Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.« ⁴⁵Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: »Rabbi!« És megcsókolta őt. ⁴⁶Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt. ⁴⁷Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. ⁴⁸Jézus így szólt hozzájuk: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. ⁴⁹Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük.« ⁵⁰A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak. ⁵¹Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. ⁵²Elkapták, de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük.
⁵³Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén. ⁵⁴Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. ⁵⁵A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. ⁵⁶Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással. ⁵⁷Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal: ⁵⁸»Hallottuk, hogy ez azt mondta: ‘Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott’.« ⁵⁹De a vallomásuk így sem volt megegyező. ⁶⁰Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: »Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?« ⁶¹Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: »Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?« ⁶²Jézus azt felelte neki: »Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben«.
^{(Dán 7,13; Zsolt 110,1) 63}Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: »Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?« Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.
⁶⁵Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: »Prófétálj!« S a szolgák is arcul verték őt.
⁶⁶Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója, ⁶⁷látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: »Te is a Názáreti Jézussal voltál!« ⁶⁸Ő azonban letagadta: »Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.« Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas. ⁶⁹A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való. ⁷⁰Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: »Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.«
⁷¹Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!« ⁷²Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: »Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.« És sírni kezdett.

A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak. ²Pilátus megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Ő azt felelte neki: »Te mondod.« ³A főpapok sok mindennel vádolták őt. ⁴Pilátus ezért újra megkérdezte őt: »Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!« ⁵De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.
⁶Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. ⁷Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. ⁸Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. ⁹Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?« ¹⁰Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. ¹¹A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. ¹²Pilátus újra megkérdezte tőlük: »Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?« ¹³Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg őt!« ¹⁴Pilátus megkérdezte őket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd meg őt!« ¹⁵Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.
¹⁶Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. ¹⁷Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették, ¹⁸azután elkezdték őt így köszöntgetni: »Üdvözlégy, Zsidók Királya!« ¹⁹Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. ²⁰Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék.
²¹Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ²²Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ‘Koponyahely’. ²³Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
²⁴Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon. ^{(Zsolt 22,19) 25}A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. ²⁶Fel volt írva az ítélet oka: »A zsidók királya.« ²⁷Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
^28 29Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt, s ezt mondták: »Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, ^{(Zsolt 22,8) 30}mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!« ³¹Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! ³²A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!« Gyalázták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
³³A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. ³⁴A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« ^{(Zsolt 22,2}<fs) 35}Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.« ³⁶Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!« ^{(Zsolt 69,22) 37}Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
³⁸Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.
³⁹Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«
⁴⁰Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, ⁴¹akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
⁴²Mikor beesteledett – mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt –, ⁴³odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁴⁴Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. ⁴⁵Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. ⁴⁶József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített. ⁴⁷Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.

 

Ma kezdődik a nagyhét, a passió hete. Szent hét, mert középpontjában az Úr áll. Passió, mert Jézust, ezt a szenvedélyes szeretettel és irgalommal teli embert szemléljük. Pál apostol azt írja a filippieknek: „Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Jézus szenvedése, akár az emberek gyengesége és fájdalma, nem egy látványosság, amelyet a távolból figyelhetünk. Passiója szeretetből vállalt szenvedés. Jézus nem törvénnyel alakít át minket, hanem hatalmas szeretetével. Ezen a héten valójában ő az az ember, akit védeni, óvni, szeretni kell. Nem elég, ha az ember nem csinál semmi rosszat, nem elég, ha nem piszkoljuk be a kezünket, nem döntünk: szeretni kell ezt az embert. Aki nem a szeretetet választja, végül a gonosz cinkosává válik.

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe. Az emberek mintha megéreznék ezt, és köpenyüket eléje terítik, ahogy a keleti szokás megköveteli az uralkodó érkezésekor. Jézus lába elé terítik az ültetvényekről összeszedett zöld olajfaágakat, mintha szőnyeget terítenének elébe. A „hozsanna” kiáltás (héberül azt jelenti: ’Segíts!’) kifejezésre juttatja, hogy az emberek érzik: megváltásra van szükségük. Jézus úgy lép be Jeruzsálembe, mint az egyetlen, aki meg tud szabadítani sokféle rabságunkból, aki képes bennünket emberibb és együttérzőbb életre vezetni. Ám arca nem egy hatalmas, erős ember arca, sokkal inkább egy szelíd, alázatos emberé.

A dicsőséges bevonulás után hat nap telik el, és a keresztre feszített, legyőzött ember arca lesz. Ez a virágvasárnap ellentmondása: egyszerre éljük meg Jézus dicsőségét és szenvedését. Jézus királyi méltósággal vonul be a szent városba, ám az egyetlen korona, amelyet az elkövetkező órákban a fejére tesznek, a töviskorona lesz. Azok az olajfaágak, melyek ma az ünnep jelei, pár nap elteltével a halálfélelemtől vércseppeket verejtékező Jézus tanúi lesznek majd a kertben, ahová visszavonul imádkozni.

Jézus nem menekül el. Magára veszi a keresztet, és fölviszi a Golgotára, ahol megfeszítik. Az a halál, ami a legtöbbek szemében kudarcnak látszott, valójában diadal volt: az Úrnak szentelt élet logikus beteljesülése. Igazán csak Isten Fia élhetett és halhatott meg ily módon, önmagáról megfeledkezve, önmagát egészen odaajándékozva másoknak. Egy pogány katona veszi ezt észre. Márk evangélista írja: „Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: »Ez az ember valóban az Isten Fia volt.«” (Mk 15,39)

                Nagyheti imádság