MÁRCIUS 16., SZOMBAT

 

Jn 7,4–53. Vita Jézus származásáról

⁴Hiszen senki sem cselekszik titokban, aki nyilvánosságra akar jutni. Ha ezeket teszed, mutasd meg magad a világnak!« ⁵Mert még testvérei sem hittek benne. ⁶Jézus azt felelte nekik: »Az én időm még nincs itt, de számotokra az idő mindenkor alkalmas. ⁷Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én tanúskodom arról, hogy a tettei gonoszak. ⁸Ti csak menjetek fel az ünnepre, én nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.« ⁹Ezeket mondta, és ő maga Galileában maradt.
¹⁰Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. ¹¹A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: »Hol van ő?« ¹²A nép között sok mindent beszéltek róla. Egyesek azt mondták: »Jó ember az!« Mások ellenben: »Nem, hanem félrevezeti a népet.« ¹³Mindamellett senki sem beszélt róla nyíltan a zsidóktól való félelem miatt.
¹⁴Mikor már az ünnep közepe volt, Jézus fölment a templomba és tanított. ¹⁵A zsidók csodálkoztak, s ezt mondták: »Honnan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta?« ¹⁶Jézus azt felelte nekik: »Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. ¹⁷Ha valaki kész az ő akaratát megtenni, felismeri a tanításról, hogy az az Istentől való-e, vagy én magamtól szólok-e. ¹⁸Aki önmagától beszél, az a maga dicsőségét keresi, aki pedig küldőjének dicsőségét keresi, az igazmondó, és nincs benne hamisság. ¹⁹Nem Mózes adta nektek a törvényt? És senki közületek nem cselekszi a törvényt. Miért akartok engem megölni?« ²⁰A nép azt felelte: »Ördögöd van! Ki akar téged megölni?« ²¹Jézus azt mondta nekik: »Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan megütköztök. ²²A körülmetélést Mózes adta nektek – bár az nem is Mózestől való, hanem az atyáktól –, és szombaton körülmetélitek az embert. ²³Ha valaki körülmetélkedhet szombaton anélkül, hogy Mózes törvényén csorba esnék, miért acsarkodtok rám azért, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton? ²⁴Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!«
²⁵A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: »Nem ő az, akit halálra keresnek? ²⁶Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? ²⁷Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.« ²⁸Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: »Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. ²⁹Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.« ³⁰Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája. ³¹A népből azonban sokan hittek benne és azt mondták: »A Krisztus, amikor eljön, vajon több csodajelet fog-e tenni, mint amit ő tett?«
³²Meghallották a farizeusok, hogy a nép ilyeneket suttog felőle, ezért a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy elfogják őt. ³³Akkor Jézus így szólt: »Még egy kevés ideig veletek vagyok, aztán elmegyek ahhoz, aki küldött engem. ³⁴Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.« ³⁵A zsidók ezért azt mondták egymás közt: »Hová akar ez menni, hogy nem találjuk őt? Csak nem akar a görögök közé a szórványba menni és a görögöket tanítani? ³⁶Miféle beszéd ez, amelyet mondott: ‘Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek’?«
³⁷Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, ³⁸aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.« ³⁹Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem volt megadva, mert Jézus még nem dicsőült meg.
⁴⁰Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: »Ez valóban a próféta!« ⁴¹Mások így szóltak: »Ez a Krisztus!« Némelyek pedig megjegyezték: »Csak nem Galileából jön a Krisztus? ⁴²Nem ezt mondta az Írás: ‘Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?’« ^) 43És a sokaságban szakadás támadt miatta.
⁴⁴Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. ⁴⁵A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?« ⁴⁶A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!« ⁴⁷Erre a farizeusok így válaszoltak: »Talán bizony titeket is félrevezetett? ⁴⁸Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? ⁴⁹De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.« ⁵⁰Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: ⁵¹»Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?« ⁵²Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!« ⁵³Azután mindegyikük visszatért saját házába.

 

 

A sátoros ünnep utolsó napján Jézus még mindig az ellenfelei kérdéseit válaszolja meg, hogy küldetése igaz voltát bizonyítsa nekik. Sok ember hallgatja. Néhányan csodálják tanítását, és prófétának ismerik el, mások azt gondolják, hogy ő a Messiás: ő Krisztus. Mindenesetre vita kerekedik hallgatói között. Az evangélium ugyanis mindig vitát és megosztottságot teremt azok között, akik elfogadják, és akik nem. Valójában mindenkinek a szívében kérdések támadnak, amikor figyelmesen hallgatják ezeket a szavakat. Amikor Péter pünkösdkor hirdette a tömegnek az evangéliumot, a szentíró megjegyzi, hogy az embereket szíven találták a szavai. Ott voltak az őrök is, akiknek el kellett volna fogniuk, ám miután meghallgatták, nem volt hozzá bátorságuk. A farizeusok számonkérték rajtuk, miért nem fogták el Jézust, és ők őszintén válaszoltak, ami még jobban bosszantotta a farizeusokat: „Még sohasem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” Isten szava nagy erővel bír. Ereje abban van, hogy olyan szeretetet mutat meg, amely nem ismer határokat, szeretni tanít. Soha nem hallottak még ehhez hasonló szavakat, senki nem beszélt eddig úgy, mint Jézus. Egyetlen mester sem tanította eddig, hogy az igazi boldogok a szegények, az erőszaktól mentesek, a szelídek, a béke és az igazságosság megteremtői. Az egész evangéliumot – Jézus születésétől kezdve a haláláig, a feltámadásáig és a mennybemeneteléig – ez a szeretet hatja át. A farizeusok közül egyedül Nikodémus – aki találkozott és beszélgetett Jézussal – száll szembe a többiek vakságával. Ők azonban őt is keményen megfeddik. Csak az tudja kinyitni a szemét és szívét e rendkívüli mester előtt, aki Nikodémushoz hasonlóan folyamatosan hallgatja Isten szavát.

Előesti imádság