46Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, 47és szívem ujjong megváltó Istenemben, 48mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, 49mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. 50Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. 51Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, 52letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. 53Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. 54Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, 55amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”
A mai
liturgia két olvasmánya közti ének a Magnificat, amelyet Mária azután énekelt,
hogy idős rokonának, Erzsébetnek köszöntését meghallotta. Az Erzsébetnél tett
látogatás rögtön az angyali üdvözlet után következik, amikor az angyal felfedi
Mária előtt, hogy Isten őt választotta ki, hogy fiának anyja legyen. Az angyali
szózat meghallása ösztönzi Erzsébetet, hogy kimondja az Evangélium első
boldogságmondását, amellyel az angyal is köszöntötte Máriát. A názáreti lányt
látva Erzsébet így kiált fel: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit
az Úr mondott neki!” A Magnificat
híven tükrözi az Evangélium első követőjének, Máriának az örömét. Ezekben a
szavakban megjelenik annak az egyszerű, falusi lánynak az öröme, akit – bár a
Római Birodalom peremvidékén él –, az ég és föld Ura hajlékául, evangéliumának
szolgálójául kiválaszt. Mária tekintetre méltónak se tartja magát, velünk
ellentétben, akik általában elismerést követelünk magunknak. Viszont Mária
elfogadja,hogy részese legyen annak a nagy Isteni tervnek, amelyet az Úr
készített a világ számára. Nem fordul vissza félelemből, és az őt annyira
meghaladó álommal szemben sem hagyja, hogy korlátainak tudata visszatartsa.
Tisztában van korlátaival, tudja, hogy Isten „rátekintett szolgálója
alázatosságára”. Valóban, jól tudja, hogy minden Istentől jön, Ő a támasza és
erőssége, ezért így kiált fel: „mert nagyot tett velem a Hatalmas!” Ugyanaz az
Isten, aki megszabadította Izraelt, megvédte a szegényeket, megalázta a
gőgöseket, javakkal töltötte el az éhezőket, fölé hajolt, fölkarolta és
szerette őt, és azt a küldetést adta neki, hogy Fiának édesanyja legyen. Mária
teljes szívéből igent mondott az Úrra. Attól a naptól fogva Mária közreműködésével,
készséges szolgálata révén Isten hajlékot vett az emberek között.
