Július 13., csütörtök

105. zsoltár

Imádság az egyházért

¹⁶Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret.

¹⁷De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak

¹⁸Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették,
¹⁹amíg be nem teljesedett, amit előre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta őt.

²⁰A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá.
²¹Megtette házának urává, minden javának intézőjévé,

 

A 105. zsoltár néhány sorát olvassuk ma a liturgiában. József történetét idézi fel, akit eladtak a testvérei, de ő befogadta őket Egyiptomba és megmentette az éhhaláltól, amely az egész vidéket sújtotta. Ez a történet a Jézussal kapcsolatos események előképe, hisz őt is eladták, börtönbe vetették, és mégis ő lett a szabadítónk. A zsoltár emlékeztet arra az éhínségre, amely az egész térségre kiterjedt. Ebben a képben felfedezhetjük napjaink sok-sok drámai eseményét. Nem csak arra a több millió emberre kell gondolnunk, akiknek nincs mit enniük, hanem azokra is, akiknek József testvéreihez hasonlóan el kell hagyniuk saját földjüket ahhoz, hogy életben maradjanak. A zsoltáros József alakjában az igaz embert látja, akinek drámai élethelyzeteit titokzatos módon Isten irányítja, hiszen a testvérek kegyetlenségén keresztül is el lehet jutni a megváltás pillanatához. A zsoltár arra a bibliai részre utal, amely József történetének végét mondja el (Ter 44,18-29; 45,1-5). József, akit nem ismernek fel a testvérei, próbára teszi őket. Látni akarja, hogy megváltozott-e a szívük apjuk iránt, akit megkeserítettek a hírrel, hogy fia valószínűleg meghalt. Meg akarja tudni, hogyan viseltetnek Benjamin iránt, aki Józsefhez hasonlóan Ráhel fia. Ebben az egyre nehezebbé váló helyzetben Júdában, az egyik testvérben végre felébred a felelősségérzet. Nem menekül többé hazugságba, nem folyamodik már hallgatáshoz vagy hazugságokhoz. Minden kiengesztelődés valóban akkor kezdődik, amikor őszintén megnyitjuk a szívünket. Így fordul Júda is Józsefhez, akit még nem ismer fel ekkor. Nehéz számukra is újra felfedezni egymásban a testvért. Akkor történik ez meg végre, amikor az apáról kezdenek el beszélni, és a feleségétől született két fia közül az egyik elvesztése iránt érzett fájdalmáról. Amikor bedobták a kútba a testvérei, hogy megöljék, nem gondoltak sem rá, sem az apára. Most igen. Átérzik a helyzetet és védelmezni akarják. A testvériség útjára akkor talál vissza az ember, amikor felébred benne a testvér iránti felelősség, amikor valóban őrzőjévé válik testvérének és megérti az atya fájdalmát. Júda őszinte szavai és az apa fájdalma hallatán József nem tudja türtőztetni magát, és egyedül maradván testvéreivel, egy bensőséges pillanatban feltárja kilétét és sírva fakad. Jézus is megrendül az elfáradt, pásztor nélküli juhok láttán. Megsiratja Jeruzsálemet, mert nem hallgatott szavára és nem változtatta meg viselkedését, szokásait. József testvérei megijednek, amikor felismerik Józsefet. Nem tudnak barátságosan szólni hozzá a múltban érzett féltékenység és irigység miatt. József irgalma azonban feloldozza szívüket, lehetővé teszi, hogy újra testvért lássanak egymásban. A bosszútól tartottak. József azonban, ahogyan majd Jézus is, felfedi számukra, hogy Isten küldte őt, hogy megmentse őket, és minden még a fájdalom is feloldódik az irgalomban. József, ahogy Jézus is magára veszi testvérei terheit, hogy élhessenek. Hagyjuk, hogy segítsen az Úr és a közösség, aki mindig befogad és átölel.

Imádság az egyházért