Július 8., szombat


Emlékezzünk Floribert Bwana Chui kongói fiatalra, akit ismeretlenek öltek meg Gomában, mert nem hagyta magát megvesztegetni.

135 (134). zsoltár – Boldog az a nép, melyet magadnak választottál, Uram!

1 Dicsőítsétek az Úr nevét,
ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt,
2 akik az Úr házában álltok,
Isten házának csarnokaiban.
3 Áldjátok az Urat, mert jó,
zengjetek nevének, mert kedvességgel teli.
4 Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt.
5 Tudom jól, hogy nagy az Úr,
a mi Istenünk, nagyobb, mint mind az istenek.
6 Amit az Úr akar,
mindent végbevisz, a mennyben és a földön,
a tengerben és a vizek mélyén.

A 135. és 136. zsoltár együtt alkotják az Izrael hitvallása feletti „nagy Hallélt” vagy „nagy dicsőítést”. Olyan hitvallás ez, amely nem elvont igazságokból áll, hanem egy történetnek, Isten és az ő népe, Izrael történetének elbeszéléséből. A kezdetén egy döntés áll: Isten az, aki Izraelt népéül választja. Ebből ered azután Izrael döntése, hogy Istent egyetlen uraként ismerje el, aki minden isten fölött áll.  Ő teremtette a világot, és ő szabadította ki Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból, elvezetve népét az ígéret földjére, ahol továbbra is óvja és támogatja. Dicsőítésében, amely ebből a „hitvallásból” születik, a zsoltáros Isten döntésétől indul ki: „Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, Izraelt a maga birtokául” (4). Itt, Isten szeretetének megtapasztalásánál kezdődik Izrael hitének története, akit azután az ég és a föld alkotójaként is elismer. Mert Izrael hite – és ez épp úgy vonatkozik majd a keresztény hitre is – nem elvont igazságokra alapoz, hanem az egyiptomi rabszolgaságból való megszabadulás tapasztalatára. A zsidó-keresztény hagyomány Istene az, aki megszabadít a szolgaságból, a bűn és a halál szolgaságából egyaránt. Ez a mi hittapasztalatunk is. Akkor kezdünk hinni az Úrban, amikor találkozunk valakivel, átélünk valamit a testvéreinkkel vagy a szegényekkel, Isten igéjének hallgatásában. Ez a tapasztalat felnyitja szívünk szemeit, és Istent életünk egyetlen urának ismerjük el. Ő a világ teremtésétől kezdve néz minket, és nem szűnik meg megtartani minket szeretetével. Az Úr mindent szeretetből tett. A szeretet az ő ereje. Isten tehát megtart és vezet: „Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön” (6), ő kormányozza a felhőket, az esőt és a szeleket (7). Annak megtapasztalása, hogy megszabadított, hogy népévé legyünk, segít megértenünk a megváltás egyetemességét. Izrael népét nem azért választotta ki az Úr, hogy az magába zárkózzék, hanem hogy gondoskodjék a föld minden népéről. A következő sorokkal a zsoltáros Izrael Egyiptomból való megszabadulását írja le, mint Isten legfőbb művét. Ezekkel a „csodákkal és jelekkel”, amelyeket végbevitt és továbbra is végbevisz, Isten nem a hatalmát akarta megmutatni, hanem azt, hogy milyen hatalmas és erős a szeretete irántunk és minden nép iránt.

Előesti imádság