Július 4., kedd

26. zsoltár – Jóságodat szemem előtt tartom


2Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg,
fürkészd ki szívem és vesém! 
3Hiszen jóságodat szemem előtt tartom
és igazságod szerint élek. 9Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel,
sem életemet a vérengző emberekkel! 
10Erőszak tapad a kezükhöz,
s jobbjuk kész a megvesztegetésre. 
11Én azonban ártatlanul élek,
ments meg, Uram, és könyörülj rajtam! 
12Lábam egyenes úton jár,
s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben.

A zsoltár a zsoltárosnak valószínűleg a templomban elmondott imájával kezdődik. Kéri az Urat, hogy fordítsa felé tekintetét: „Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém!” (2.v.) A hívő ember tudja, hogy az Istennel való találkozás megtisztítja a szívét. Az Istennel való találkozás soha nem eredménytelen. A zsoltáros imája olyan emberre utal, akit igazságtalanul vádolnak, és emiatt még el is ítélhetik. Úgy érzi, hogy ezzel a bűnösök és a gyilkosok közé sorolják. Ő azonban tudja, hogy ártatlan. Ezért megy a templomba, hogy az Úrral találkozzon. És kéri, hogy az Úr, az igazságos bíró mutassa meg az igazságot. Az igazságosan ítélő Úrba vetett bizalom a Biblia minden lapját átjárja. Az Úr mindig a szegények és gyengék védelmezőjeként jelenik meg. A zsoltáros így könyörög: „Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel!” (9. v.). Tudja, hogy az ellene felhozott vádak hamisak, az Úr elé tárja ártatlanságát: feddhetetlenül és az igazság útján jártam; nem hagytam, hogy a hazug és alattomos emberek behálózzanak; nem adtam át magam az életmódjuknak, és nem engedtem, hogy a sikereik elkápráztassanak; ellenben eljártam a liturgikus összejövetelekre. Ezért kéri az Úr igazságosságát, biztos benne, hogy megmenti. De tudja azt is, hogy bűnös. Nem elég távolságot tartani a rossztól. A hívő ember tudja, hogy szüksége van az Isten segítségére ahhoz, hogy az ő igazságát be tudja teljesíteni, azt az igazságot, mely sokkal mélyebb, mint az emberi. Isten igazsága a mások, és különösen a gyengébbek iránti szeretetet kéri. Ebben az értelemben a hívő ember azt kéri az Úrtól, hogy mentse meg attól az élettől, mely nem szeretettel és irgalommal teljes. És kéri az Urat: „Ments meg, Uram, és könyörülj rajtam!” (11. v.). A bibliai hit az igazság és Isten bőséges irgalmasságának útjára irányítja a hívőt. A keresztény könyörület kapcsolta ezt a zsoltárt az eucharisztikus liturgiához, amikor a miséző pap megmossa a kezét, kéri az Urat, hogy mossa le, bocsássa meg bűneit. Így imádkozik a zsoltáros: „Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat.” (6.v.) És hozzáteszi: „szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol” (8.v.). A zsoltáros tudja, hogy az Úr mindig meghallgatja azt, aki az ő házában lakik és bizalommal fordul hozzá. Ezért a hívő ember és a tanítvány tudja, hogy a templom az otthona, és a nép, melyet Isten egybegyűjtött. Innen van a közös imádság ereje, melyre Jézus a tanítványait biztatja. Tegyük magunkévá azt, amit a zsoltáros énekel: „Lábam egyenes úton jár, s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben” (12. v.). Ő a mi erőnk és az igazi védelmezőnk a gonosszal szemben, mely hazugságaival mindig körülöttünk ólálkodik és romlásunkra tör.
Imádság az Úr anyjával, Máriával