Ma Isten szava Illés
Istennel való találkozásáról szól a Hóreb hegyén. Illés
felmegy Hóreb hegyére és ott egy barlangban tölti az éjszakát.
Mintha azt üzenné ezzel, mennyire szükség van olykor
visszavonulni önmagunkba, a szívünk mélyére nézni, abba a belső
szobába, ahol találkozni lehet Istennel. Míg a barlangban van,
valóban meghallja Isten hangját. Nem az angyal, maga Jahve kérdi tőle: „Mit csinálsz itt, Illés?” Egyértelmű, egyenes kérdés,
olyan, mint amelyet Ádámnak is feltett az Úr a bűnbeesés vagy
Káinnak a testvérgyilkosság után. Illés az Úr kérdésére
nyíltan válaszol. Elmeséli mindazt, ami az Úr iránti buzgalma
miatt történt vele. A szövegben ez áll: „Emészt a buzgalom az
Úrért, a Seregek Uráért!” Ki tudna közülünk ily egyenesen és őszintén válaszolni? Éppen az Úr iránti buzgalom sodorta
veszélybe. Ám az Úr nem ad választ a történtek miatt
megkeseredett Illésnek. A próféta magára marad a csöndben. Illés
még foglya önmagának és saját, kétségkívül hősies
történeteinek, amelyeknek azonban mindig önmagát helyezi
középpontjába. Igaz, hogy az Úr iránti buzgalom fűti, ám mégis
elmenekült népétől. Nem emésztheti buzgóság az Úrért, ha
nem érzi ugyanezt a népe iránt. Nem lehet úgy szeretni Istent,
hogy közben nem szeretjük az õ népét. Az Urat nem lehet
elválasztani övéitől. Ezért nincs üdvösség a magányban, csak
Istennel és az embertársakkal való közösségben. Isten
felszólítja a prófétát, hogy menjen fel a hegyre. És íme:
„Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az
Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben.” Illés azonban
nem jön elő; a barlangban marad, bezárkózva saját, személyes
horizontjába. Talán arra várt, ami Mózessel történt a Hóreben.
A Kivonulás könyve írja: „Mennydörgés és villámlás tört
ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás
hangzott fel... az egész nép remegett.” (Kiv 19,16-18) Mindez
azért, mert „az Úr tűzben szállt le rá”. Mi magunk is, nem
mintha Illéshez foghatóak volnánk, hanem mert még mindig kötődünk
ehhez az ősi nyelvezethez, úgy gondoljuk, hogy az Úr a nagy
viharokban és természeti csapásokban van jelen. Ám az Úr nincs
jelen sem a földrengésben, sem a viharokban, mint ahogy bizonyára
nincs a háborúkban vagy azokban a konfliktusokban sem, melyek
emberek millióinak életét emésztik el. Isten nem lakozik a földet megrengető csapásokban, a tűzvészekben, melyek pokolként égetik
az embereket. De íme, egyszerre könnyű szellő kezdi simogatni
Illést, aki befedi arcát és kilép a barlangból. A könnyű szellő, a Szentlélek lehelete, a szeretet lehelete leoldja a
próféta szívének páncélját és szélesre tárja a világra. A könnyű szellő a szeretet gyenge ereje. A szeretettel, e gyengéd erővel lehet helyrehozni Isten gyermekei életének felfeslett
szövetét. Jahve a szellőben lakozik, a szeretetben. Az ismételt
kérdésre a próféta ugyanazokkal a szavakkal válaszol. Ám ekkor
Isten megparancsolja neki, hogy folytassa útját. Illésnek be kell
teljesítenie küldetését, hogy Isten népe ne maradjon szavának
világossága nélkül. Illésnek persze ki kell gyomlálnia azt, ami
pusztulást hoz, és ki kell választania Elizeust, hogy folytassa
küldetését.
A Szent Kereszt
imádsága
