Július 27., csütörtök

Dániel jövendölése 3,52-56 Dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké

Imádság az egyházért

⁵²»Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene!

Dicséretre méltó,

dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké!

Áldott a te dicsőséges szent neved,

dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké!

⁵³Áldott vagy dicsőséged szent templomában,

mindenekfölött dicséretre méltó

és mindenekfölött dicsőséges mindörökké!

⁵⁴Áldott vagy királyi trónodon,

mindenekfölött dicséretes

és mindenekfölött magasztos mindörökké!

⁵⁵Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled

s a kerubok fölött trónolsz,

dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké!

⁶Áldott vagy az ég erősségében,

dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!

A három ifjú hosszú dicsőítő énekéből vett egy részletet olvastunk. Nebukadnezár király vettette őket tüzes kemencében az Úr iránti hűségük miatt. A három ifjú a rájuk mért büntetésben az Úrhoz emeli szavát szabadító erejében bízva. Ebben a részben az Istennek mondott dicséret ismétlődik, míg a következő részben az egész világ és Isten minden teremtménye arra kap meghívást, hogy egyesüljön az Istentől jövő áldással és együtt mondja: “dicsérjétek...”. A Biblia és a zsidó hagyomány szerint mindenekelőtt az Úr az áldott, hiszen Ő minden áldás eredete, amely minden teremtményre megkülönböztetés nélkül kiárad. Ő az áldott, az áldás forrása, amely életet jelent azoknak, akik Őbenne maradnak. A szőlőtő és a szőlővessző hasonlattal jól lehet érzékeltetni az Istentől jövő áldás lényegét is: aki megmarad a szőlőtőben, Jézus Urunkban, abban élet lesz, az éltető erőt kapja tőle, mint az is, aki az Úrral, az Áldottal szoros kapcsolatban van, Tőle kapja az áldást. A három ifjú éneke úgy kezdődik, hogy áldottnak nevezi az “Urat, Atyáink Istenét”, vagyis Őt, aki lehetővé tette Izrael népének hittörténetét az atyák által. Majd így folytatódik: “Áldott a te dicsőséges szent neved”, ^“Áldott vagy dicsőséged szent templomában”, “Áldott vagy királyi trónodon” . Ezek a szavak az áldott név nagyságát hirdetik, amely a templomban és a trónon is megmutatkozik, és igazságot szerez. Mindenki, de mindenekelőtt a szegények erőt meríthetnek belőle. A “béke és az igazság fejedelmének” nevezi Izajás (Iz 9,5-6). Ugyanakkor Ő nem egy világtól távoli, a mindenhatóságának magasából letekintő Isten. A “mélységeket szemléli” és “áldott az ég erősségében”. A mélység és az ég a kozmosz két ellentétes részét jelképezik. Isten áldása ugyanis mindenkit el akar érni, ahogy a három ifjú énekében hallhatjuk később, amely himnusz a teremtéshez és az Ő népének megváltás történeténetéhez. Mi is csatlakozzunk és mondjuk, áldott a mi Istenünk, aki Jézusban megmutatta dicsőségét és részesévé tett minket a vég nélküli életének. Senki ne legyen kizárva Isten áldásából és senkinek se kelljen kimaradni abból, hogy Istent áldottnak nevezze, és mindenki megtalálhassa Őbenne az életet és a megváltást.

Imádság az egyházért