Július 18., kedd

Radonyezsi Szent Szergejnek, a Moszkva melletti Szentháromság Lavra (kolostor) alapítójának emléknapja
Emlékezzünk Paul Schneider evangélikus lelkipásztorra is, aki a buchenwaldi náci lágerben halt meg 1939. július 18-án.

69. zsoltár Kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!


3belesüllyedtem a mély iszapba,
lábam nem talál talajt.
A vizek mélyére kerültem,
hullámok csapnak át felettem.
14De én hozzád küldöm fohászomat,
Uram, kegyelmed idején, Istenem.
Nagy jóságodban hallgass meg,
segíts rajtam hűséged szerint!
30Nyomorult vagyok, fájdalommal telve,
segítséged oltalmazzon, Istenem! 31Dicsőítem Isten nevét énekemben,
ünnepi hálával magasztalom. 32Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat,
jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van. 33A megalázottak látják és örülnek, nektek,
kik keresitek az Istent, éledjen szívetek! 34Mert az Úr meghallgatja a szegényeket,
és foglyait nem nézi le.

Ez a zsoltár, melyből néhány sort olvastunk, kedves a kereszténység számára, mivel az Újszövetségben többször is idézik szavait. Poitiers-i Szent Iláriusz Krisztus szenvedésének minden állomását kiolvasta belőle. A zsoltáros valóban tragikus helyzetben van: a víz már a torkáig ár, úgy érzi, elmerül az iszapban és nincs semmilyen kapaszkodója. Belefáradt abba, hogy változást várjon. Szíve megtört, torka berekedt a segítségkiáltások miatt. Az őt gyűlölő hazugok többen vannak, mint ahány hajszál van a fején. Mindenki kineveti: „akik boroznak, rólam énekelnek.” (13.v.) - mondja reményvesztetten. Rablással vádolják és arra kényszerítik, hogy valótlan adósságot törlesszen. De nemcsak ellenségeinek gúnyolódása miatt szenved, hanem a rokonok és a barátok közömbössége miatt is: „Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.” (9.v.) Mélységesen magányosnak érzi magát. Feleslegesen reménykedett vigasztalásban, hiába várta, hogy valaki megvigasztalja. Szeme elhomályosult, miközben Istenre várt, aki nem érkezett meg. A hívő emberben még egy aggodalom ébred ebben a drámai helyzetben: „Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.” (7.v.) Mély érzelemről tanúskodnak ezek a sorok: nem akarja, hogy nehéz helyzete elbátortalanítsa a hívőket, és Isten segítségében megrendüljön a bizalmuk. Ez az ember, akinek nagy megpróbáltatásban van része, nem hagy fel azzal, hogy az Úrhoz könyörögjön, pedig azzal a veszéllyel is számol, hogy Isten kitörli az élők könyvéből (29.v.). Imádkozik, kiált hozzá, míg bele nem fárad, de bizalma rendíthetetlen: „De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint!” (14.v.) Sőt Isten gyengédségére és hűségére hivatkozik: „Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!” (17.-18.v.) Nem hibáztatja Istent azért, ami vele történik; és nem bánja meg, hogy hűséges volt hozzá. Még ha kinevetik is, mert az Urat szolgálta, nem hagyja, hogy megérintse a kísértés, hogy elhagyja Urát. Beismeri ellenben a hibáit, de tudja, hogy Isten szíve hatalmasabb azoknál: „Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.” (6.v.) És biztos az Isten segítségében: „a megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek! Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le”(33-34.v.) Ezért az Úrban bízik és „az Úr házáért emészti buzgóság”. (10.v.)
Imádság az Úr anyjával, Máriával