Október 24., kedd

Apostolok Cselekedetei 18,9-28. Apolló tevékenysége 

Imádság Máriával, Urunk édesanyjával 

⁸Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban egész háza népével együtt hitt az Úrban. Sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták. ⁹Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! ¹⁰Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” ¹¹Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát.

¹²Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal: ¹³„Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent.” ¹⁴Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: „Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van. ¹⁵Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” ¹⁶Ezzel elkergette őket bírói széke elől. ¹⁷Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott a bírói szék előtt agyba-főbe verték. De Gallió mit sem törődött vele.

¹⁸Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől, és Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. ¹⁹Efezusba érkezve elvált tőlük, a zsinagógába ment, és vitába szállt a zsidókkal. ²⁰Arra kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá. ²¹Búcsúzáskor azonban megígérte: „Ha Isten is akarja, majd újra eljövök.” Ezzel elhajózott Efezusból, ²²s lement Cezáreába. Innét fölment (Jeruzsálembe), hogy üdvözölje az egyházat, aztán visszatért Antióchiába.

²³Egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frígiát, és erőt öntött a tanítványokba. ²⁴Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt. ²⁵Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott. ²⁶Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. ²⁷Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek, ²⁸mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás. 

 

Pál igehirdetése a nem kevés megtérés mellett számos ellenkezéssel is találkozik. A keresztény közösségen belül jó pár olyan vita és viszály is támadt, ami a szakadás veszélyét is magában hordozta. Emiatt talán az apostol is átélte a csüggedés pillanatait. Nekünk ennél jóval kevesebb is elég, hogy elkeseredjünk és visszatérjünk a saját személyes dolgainkhoz. Pál egy éjszaka elbeszélget az Úrral: nagyon hasonlít ez Jézus éjszakai beszélgetéseihez a mennyei Atyával. Pál ezt hallja: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok.” Lukács hozzáteszi, hogy Pál még másfél évig ott maradt Korintusban, és hirdette az evangéliumot. Az apostol még mélyebben megértette, hogy egyedül az Úr lehet az a szikla, akire az életét és pásztori munkáját építheti. Az imádságban újra rálelt apostoli küldetésének mozgatóerejére, és tovább prédikált a környező vidékeken is, bátorítva az általa alapított számos közösséget, időnként a világi hatóságok, például Gallió achájai prokonzul védelme alatt. Az apostolnak azonban nem csak ide szól a küldetése. Aquila és Priszcilla elkísérik őt, és ők Efezusban segítenek egy bizonyos Apollónak - akiről Pál az első korintusi levélben beszél -, hogy beilleszkedjen egy olyan közösségbe, amely összehangolja a különféle lelki adományok működését, amelyeket az Úr adott a hívők közösségének.

Imádság az Úr anyjával, Máriával