Október 19., csütörtök

Apostolok Cselekedetei 17,1-14. Tesszalonikában viszály a zsidókkal

Imádság az egyházért 

¹Ezután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, majd Tesszalonikibe érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. ²Pál szokás szerint bement hozzájuk, és három szombaton át magyarázta nekik az Írást. ³Kifejtette és kimutatta, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, a halálból fel kellett támadnia, és hogy »ez a Jézus az a Krisztus, akit én hirdetek nektek.« ⁴Némelyikük hitt, és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, az istenfélő pogányokból szintén nagy sokaság, és nem kevesen az előkelő asszonyok közül. ⁵A zsidók azonban féltékenykedtek. Maguk mellé vettek a csőcselékből néhány gonosz embert. Csődületet támasztottak, és izgalomba hozták a várost, majd Jázon házánál csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. ⁶Mivel azonban nem találták meg őket, Jázont és néhány testvért vonszolták a város elöljárói elé, s közben így kiáltoztak: »Ide is eljöttek ezek, akik felkavarják a világot. ⁷Jázon meg befogadta őket, pedig ezek mindnyájan a császár rendeletei ellen cselekszenek. Azt mondják ugyanis, hogy másvalaki, hogy Jézus a király!« ⁸Fel is bőszítették a népet és a város elöljáróit, akik ezt végighallgatták. ⁹Mégis szabadon bocsátották őket, miután Jázon és a többiek kezeskedtek értük.
¹⁰A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. ¹¹Ezek már nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalonikiek. Be is fogadták az igét lelkesen, és nap-nap után kutatták az Írásban, vajon ezek a dolgok valóban így vannak-e. ¹²Közülük sokan hívők lettek, sőt még az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan. ¹³Amikor azonban Tesszalonikiben a zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdette az Isten igéjét, ide is eljöttek, felizgatták és fellázították a tömeget. ¹⁴Erre a testvérek azonnal útra bocsátották Pált, hogy eljusson a tengerig: Szilás és Timóteus azonban ott maradtak. 
 

Pál Tesszalonikában állt meg, Macedónia római provincia fővárosában, és szokása szerint a zsinagógába ment. A város fontos politikai, gazdasági, kulturális és vallási központ volt. Szilássál és Timóteussal együtt három egymást követő szombaton hirdeti a jelenlévőknek az írások alapján, hogy „ez a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek”. Néhány hallgatónak itt is megérinti a szívét Pál prédikációja, sőt, ezek között görögök és néhány előkelő származású asszony is volt. A zsidók másik csoportja azonban a Pál sikerei miatt támadt irigységében folyamatosan támadja őt. Csődület támad, és ez arra készteti, hogy Berea felé induljon tanítványaival együtt. Itt zsidók fogadják be őket, igen nyitott lélekkel. Tesszalonikai ellenfelei azonban tudomást szereznek erről, a városba jönnek, és itt is bonyodalmat okoznak: világos immár, hogy az egyház Európa küszöbére érkezése Pál apostol számára a keserű tapasztalatok fájdalmas sorozatává válik. Az ismétlődő vád szerint megzavarják a közrendet és zendülést szítanak az állam ellen. Az egyház és minden keresztény közösség útját végigkísérik ezek a vádak. Az Úr azonban megígérte, hogy sohasem hagyja el tanítványait és nem hagyja őket segítség nélkül. Az Apostolok Cselekedeteinek lapjain azt olvassuk, hogy a keresztény élet folytonos harc a gonosz ellen; tudjuk azonban, hogy az Úr barátsága vigaszt nyújt, és ezzel minden nehézséget és akadályt le tudunk győzni.

Imádság az Egyházért