Október 3., kedd

Október 3., kedd 

 

Apostolok Cselekedetei 13,44-52. Pál és Barnabás a pogányokhoz fordul

Imádság az Úr anyjával, Máriával 

⁴⁴A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. ⁴⁵Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. ⁴⁶De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. ⁴⁷Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” ⁴⁸Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. ⁴⁹Elterjedt az Úr szava az egész környéken. ⁵⁰A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről. ⁵¹Ők lerázták – ellenük bizonyságul – lábukról a port, és Ikóniumba mentek. ⁵²A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek. 

 

Pál apostol a következő szombaton visszatér a zsinagógába és beszédet mond. És a szerző megjegyzi, hogy „Csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.” Úgy tűnik, hogy megismétlődik a Márk evangélistánál tömören leírt jelenet, amikor a tömeg a kafarnaumi ház előtt gyűlt össze, hogy hallgassa Jézust. A nagyvárosoknak ma még inkább szükségük van arra, hogy hallgassák ezt az igét. A félelem és a magába fordulás légköre, a talajvesztettség érzése sok embert áthat, és egyre terjed a világban. Mindez Jézus sürgős visszatéréséért kiált, hogy újra eljőve megérintse az emberek szívét. Pedig ma is megtörténik, hogy a féltékenykedés és az irigykedés erőszakkal is útját állja az igehirdetésnek, ahogyan ez Pállal megesett a zsidók körében, akik hallgatták. Pál mégis hozzájuk fordult legelőször. A keresztény igehirdetés története számtalan hasonló példát ismer, amikor éppen azok gördítenek akadályt az evangélium útjába, akiknek először kellene befogadniuk. De Pál nem adja föl, és a pogányokhoz fordul: döntő pillanat ez az első keresztény közösség életében. Lelki és pasztorális bölcsesség diktálta döntés: olvasni és érteni kell az „idők jeleit”. Pál érzékeli a pogányok hatalmas készségét az evangélium befogadására, és várakozásukat nem hagyhatja válasz nélkül. Sokan közülük szívesen csatlakoznak hitéhez. Az Apostolok Cselekedeteinek szerzője jogos elégedettséggel jegyzi meg újra: „Elterjedt az Úr szava az egész környéken.” Nagy Szent Gergely pápa szavait is ismételhetjük: „A Szentírás növekszik azzal, aki olvassa.” Olyan tanulság ez, amely az új évezred kezdetén mindannyiunknak szól. Emberek milliárdjai várják az üdvösség szavát, és ez sürgetővé teszi, hogy az „Úr szava elterjedjen” a szívükben és megvigasztalja őket.

Imádság az Úr anyjával, Máriával