Apostolok
Cselekedetei 19,21-41. Lázadás Pál ellen
21Amikor
mindezek megtörténtek, Pál a Lélek által elhatározta, hogy
átmegy Makedónián és Akháján, s elmegy Jeruzsálembe. Azt
gondolta ugyanis: »Ha ott már voltam, Rómát is meg kell
látogatnom.« 22Előreküldött tehát Makedóniába
kettőt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteust és
Erasztoszt, maga pedig egy ideig még Ázsiában maradt.23Abban
az időben azonban nem kis háborúság támadt az Úr útja miatt.
24Egy Demetriosz nevű ezüstműves ugyanis
Diana-templomocskákat készített ezüstből, és jókora keresethez
juttatta a kézműveseket. 25Ezeket és a hasonló
foglalkozású iparosokat összehívta, s azt mondta nekik: »Emberek!
Jól tudjátok, hogy ebből a mesterségből származik a keresetünk.
26De látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál
nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömegeket
térít el rábeszéléssel. Azt mondja, hogy nem istenek azok,
amiket kézzel csinálnak. 27Így azonban nem csak a mi
foglalkozásunk sodródik veszélybe és válik érdektelenné, hanem
a nagy Dianának a templomát is semmibe fogják venni, s annak
fölsége is meg fog inogni, akit egész Ázsia és a föld kereksége
tisztel.«
28Mikor ezeket a szavakat meghallották, harag töltötte el őket, és felkiáltottak: »Nagy az efezusiak Dianája!« 29Kavarodás töltötte be a várost, és egy akarattal a körszínházba rohantak. Odahurcolták a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait. 30Ekkor Pál be akart menni a nép közé, de a tanítványok nem engedték. 31Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, elküldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba. 32Ott mindenki mást kiabált, mert a népgyűlés meg volt zavarodva, s többen azt sem tudták, hogy mi okból gyűltek össze. 33Végül előhozták a tömegből Alexandert, akit a zsidók előretuszkoltak. Alexander pedig csendet intett a kezével, mert fel akarta világosítani a népet. 34Amikor azonban felismerték, hogy zsidó, egyszerre mindnyájan lármázni kezdtek, és vagy két órán át így kiáltoztak: »Nagy az efezusiak Dianája!« 35Végre a jegyző lecsendesítette a tömeget, és így szólt: »Efezusi férfiak! Van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa tiszteli a nagy Dianát, Jupiter magzatát? 36Mivel ez nem kétséges, meg kell nyugodnotok, és semmit sem kell meggondolatlanul cselekednetek. 37Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik sem nem szentségtörők, sem a ti istennőtöket nem káromolták. 38Ha tehát Demetriosznak és a többi kézművesnek panaszuk van valaki ellen – miután tartanak törvénynapokat és vannak prokonzulok –, emeljenek panaszt egymás ellen. 39Ha pedig másféle vitás ügyetek van, a törvényes népgyűlésen el lehet intézni. 40Mert még abba a veszélybe kerülünk, hogy bevádolnak a mai zendülés miatt – hiszen semmi okunk sincs erre a csődületre –, hogy számot adjunk róla.« Ezt mondta, azután feloszlatta a gyűlést.
28Mikor ezeket a szavakat meghallották, harag töltötte el őket, és felkiáltottak: »Nagy az efezusiak Dianája!« 29Kavarodás töltötte be a várost, és egy akarattal a körszínházba rohantak. Odahurcolták a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait. 30Ekkor Pál be akart menni a nép közé, de a tanítványok nem engedték. 31Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, elküldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba. 32Ott mindenki mást kiabált, mert a népgyűlés meg volt zavarodva, s többen azt sem tudták, hogy mi okból gyűltek össze. 33Végül előhozták a tömegből Alexandert, akit a zsidók előretuszkoltak. Alexander pedig csendet intett a kezével, mert fel akarta világosítani a népet. 34Amikor azonban felismerték, hogy zsidó, egyszerre mindnyájan lármázni kezdtek, és vagy két órán át így kiáltoztak: »Nagy az efezusiak Dianája!« 35Végre a jegyző lecsendesítette a tömeget, és így szólt: »Efezusi férfiak! Van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa tiszteli a nagy Dianát, Jupiter magzatát? 36Mivel ez nem kétséges, meg kell nyugodnotok, és semmit sem kell meggondolatlanul cselekednetek. 37Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik sem nem szentségtörők, sem a ti istennőtöket nem káromolták. 38Ha tehát Demetriosznak és a többi kézművesnek panaszuk van valaki ellen – miután tartanak törvénynapokat és vannak prokonzulok –, emeljenek panaszt egymás ellen. 39Ha pedig másféle vitás ügyetek van, a törvényes népgyűlésen el lehet intézni. 40Mert még abba a veszélybe kerülünk, hogy bevádolnak a mai zendülés miatt – hiszen semmi okunk sincs erre a csődületre –, hogy számot adjunk róla.« Ezt mondta, azután feloszlatta a gyűlést.
Útjának végén Pál pontosítja tervét, miszerint a birodalom fővárosa, Róma felé indul tovább. Kevéssel korábban (23,11) az Úr maga mondta neki: „Tanúságot [kell] tenned Rómában is.” Ez az a végcél, amely köré a szerző egész elbeszélését szervezi: mintha a Jeruzsálemben fakadt élő víz Rómában újabb sodrásba lendülne, és innen zuboghatna csak tovább más tájak felé. Az evangélium azért adatott, hogy megváltoztassa az emberek történelmét és életét, ahogyan az élesztő is átalakítja a tésztát. És ahogy ez mindig is tapasztalható, a változás a világban az emberi szívek mélyéről indul. Az evangélium megváltoztatja az emberek szívét, akik új kovásszá válnak és így teszik emberibbé a város életét, ahol laknak. Az efezusi ékszerészek, akik a híres Artemisz-templom szobraival kereskednek, szintén hamar észreveszik ezt. Amikor Pálnak sikerül sokakat meggyőznie arról, hogy hagyjanak fel a babonás viselkedéssel, és helyette közvetlenül Istenhez forduljanak, az ékszerészek rájönnek, hogy ezzel veszélyezteti a bevételüket. A hit nem maradhat a magunk körein belül, és nem lehet a magánügyünk sem: a keresztény hitnek lényeges társadalmi vonatkozásai vannak. Pontosan ezt tükrözi az új, keresztény hit az efezusi társadalomban, és az ékszerészeket is arra készteti, hogy tüntetést szervezzenek Pál ellen, mert semmiféleképpen nem akarják kockáztatni üzleteiket. Ha az ember a pénzt és a jövedelmet teszi élete céljává, az rabszolgává teszi, és akkor nem tűri, hogy az igehirdetés felszabadítsa a szívét. Jézus egyébként igen világosan ismételte el többször is, hogy a boldogság és életünk értelme nem a javak felhalmozásán múlik, hanem abban, hogy megéljük a szeretetet, és mindenütt hirdetjük az erejét.
Imádság
az egyházért
