ApCsel
16, 11-26 Szabadulás a börtönből
11Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba, 12innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. 13Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. 14A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. 15Miután ő és háza népe megkeresztelkedett, így könyörgött: »Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.« És erővel rá is vett minket. 16Történt pedig, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtől megszállott lánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Ez nyomon követte Pált és minket, és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.« 18Több napon át így tett. Pált bántotta ez, azért hátrafordult, és azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.« Ki is ment belőle abban az órában. 19Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van a reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, és elvitték a piacra az elöljárókhoz. 20A bírák elé állították őket, és így szóltak: »Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, 21és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.« 22A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesszőztették őket. 23Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. 24Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket, a lábukat pedig kalodába zárta. 25Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. 26Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak.
Pál
apostol először lép Európa területére. Kr. u. 50-ben lehetünk. „Jézus Lelke” vitte őt. Mondhatjuk, hogy Európa várta az
Evangéliumot, ezt jelzi a macedón férfi kiáltása. Igazából
voltak már Rómába Jézust követők, zsidó származásúak, erről
az Apostolok Cselekedetei is beszámol Pünkösd napján. Lukács
elbeszélésében azonban az Evangélium hosszú útjának Filippi az
első állomása, amit Pálhoz köthetünk. A szöveg ezért többesszám első személyben folytatódik, jelezve Lukács csatlakozását a két
apostol missziójához. Pál apostolt Filippiben asszonyok csoportja
várja, Lídia vezetésével, aki bíborárus volt és félte
Istent. Miután meghallgatta Pált, az asszony megtért és kérte a
keresztséget. Az Evangélium hirdetése hathatós volt és mély
változásokat hozott az emberek életében. Meg kell említeni, hogy
a legfőbb változásokat az emberi szívekben hozta. Így történt
ez egy jóslással foglalkozó asszonnyal, aki tevékenységével
nagy hasznot hozott gazdáinak. Pál megszabadította és
megváltozott az élete. Nyilvánvaló, hogy az Evangélium gyökeres
változásokat idézett elő, nemcsak politikai, gazdasági vagy
szociális befolyás hatására. Az Evangélium az emberi szívek
megtérésén keresztül működött, akik ezután másképp kezdtek
el élni. Az Evangélium nem maradt bezárva a házak falai mögött,
hanem egyből társadalmi fordulatokat hozott. Ezek a változások
váltották ki azok reakcióit, akik abból éltek, hogy másokból
hasznot húztak. Felbujtották az egész várost Pál és Szilás
ellen, akiket letartóztattak. Az Evangélium mindig megtalálja azt,
aki megkötözi. De Jézus tanítványai tudják, hogy az Úr szava a
láncoknál is erősebb. Amíg Pál és Szilás imádkoztak, nagy
földrengés támadt és az ajtók kinyíltak és a lábról és
kézről lehulltak a bilincsek. Ezek a rabságból való szabadulás
jelei, amik akkor történnek, amikor az Úrban bízunk.
Imádság
a békéért
