Október 21., szombat

Boldog Giuseppe Puglisi atyára, palermói papra emlékezünk, akit a maffia ölt meg.
Apcsel 17, 22-34 Pál beszéde az Areopáguszon.


22Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: »Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. 23Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: ‘Az ismeretlen istennek.’ Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. 24Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített templomokban. 25Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. 26Az ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, 27hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják – bár nincs messze egyikünktől sem. 28Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta:
‘Az ő gyermekei vagyunk.’ 29Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. 30Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, 31mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta a halálból.«(Zsolt 96,13) 32Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mondták: »Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.« 33Ezzel Pál eltávozott körükből. 34De néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is. 


 

Az athéni Areopáguszon Pál az Ismeretlen Isten tiszteletére emelt oltártól kiindulva – amelyet látogatásakor ismert meg - kezdi híres beszédjét. Megjegyzi, hogy olyan Istent jött hirdetni, aki többé már nem ismeretlen. Az athéni bölcsek roppant figyelemmel hallgatták és Pál igényes hallgatóinak érdeklődését felkeltve, párhuzamot von a görög kultúra és Krisztus evangéliuma között. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az apostolnak sikerült megérinteni hallgatóinak érzékenységét, de az evangéliumi üzenet középpontja, Jézus halálon aratott diadala még az “Ismeretlen Isten” logikai érveléséhez képest is nagy falat volt. Pál, Jézus halálából való feltámadását akarta hirdetni, ehhez azonban szakítást kellett tennie a kultúra és hit szintje, az Evangélium és az értelem között. Amikor meg akarjuk érteni a kereszt és Jézus Istenének botrányát, el kell szakadni az egyszerű, racionális logika szintjétől. Nem tudjuk hogy Pál az athéni kudarc után írja e a korintusiaknak: “Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát…Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából..” (1 Kor 2, 1-4) A keresztények öröme, Jézus halálból való feltámadása, különleges és váratlan ajándék az Úrtól, amit az emberiségnek jóval a ráción “túl” kinyilatkoztatott. Az apostol talán remélte hogy a lelket hallhatatlannak tartó athéniak elfogadják a test feltámadásának titkát. Beszédével talán közelebb vitte őket a misztériumhoz. De egyszer csak az athéniak közbeszóltak: „Majd még meghallgatunk máskor is erről.” Pál nagyon csalódott lehetett, talán Jézus szavaira emlékezett: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.” (Mt 11,25-27)
Előesti imádság