Október 25., szerda

ApCsel 19,1–20. Pál Efezusban 

Imádság a szentekkel

¹Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. ²Ezeknek azt mondta: »Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.« ³Ő erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« ⁴Erre Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« ⁵Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. ⁶Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. ⁷Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.

⁸Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról. ⁹Mivel azonban egyesek megátalkodtak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját a sokaság előtt, eltávozott tőlük. Különhívta a tanítványokat és nap mint nap egy bizonyos Tirannosznak az iskolájában mondott beszédet. ¹⁰Ez két esztendeig tartott, így mindazok, akik Ázsiában laktak, zsidók és pogányok, hallották az Úr igéjét.

¹¹Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által. ¹²Elvitték kendőit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belőlük.
¹³Egyes kóbor zsidó ördögűzők is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: »Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!« ¹⁴Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia tette ezt. ¹⁵A gonosz lélek azonban így felelt nekik: »Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?« ¹⁶Aztán az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, a hatalmába kerítette őket, s úgy megmutatta nekik az erejét, hogy ruhátlanul és sebesülten menekültek ki abból a házból. ¹⁷Ezt aztán megtudta Efezus valamennyi zsidó és pogány lakója, mire félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. ¹⁸A hívek közül is sokan eljöttek, bevallották és elmondták tetteiket. ¹⁹Azok közül pedig, akik a rendkívüli dolgokat hajhászták, sokan összehordták a könyveket, és mindenki szeme láttára elégették. Megbecsülték azok értékét is, és úgy találták, hogy az értékük ötvenezer ezüst. ²⁰Így tehát az Úr igéje rendkívüli módon gyarapodott és megerősödött.

Pál a szomszédos városokban folytatja misszióját. Lukács leírja, hogy Efezusba érkezett, ebbe a gazdag, népes városba, Asia provincia fővárosába, amely a keletet és  nyugatot összekötő számos tengeri és szárazföldi útvonal találkozásánál fekszik. Az apostol három évig időzik itt, ez lesz missziójának központja. Efezusból indul majd el más városokba, és innen írja számos levelét az általa alapított közösségeknek, többek között a korintusiaknak. A városba érkezve mindjárt ott találja Keresztelő Szent János néhány tanítványát, és elvezeti őket az evangélium hitére, hiszen az Úr Jézus nevében juthatunk el az üdvösségre. Míg ezek elfogadják tanítását, más zsidók itt is akadályokat görgetnek az apostol művének útjába. Ekkor Pál – ahogy korábban Korintusban tette – megint elhagyja a zsinagógát, és egy bizonyos Tirannosznak az „iskolájában” prédikál tovább. Itt azután kibontakozik teljes apostoli szenvedélye.  S ahogyan Jézus ígérte apostolainak, közöttük is jelek és csodák kísérik és hitelesítik az evangélium hirdetését, olyannyira, hogy „elvitték kendőit és kötényeit, amelyeket (Pál) viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belőlük”. Természetesen nem holmi varázslat vagy sajátos praktikák hatására, ahogy azt néhányan felszínesen gondolták és próbálták utánozni. A gyógyítás nem Pál műve, hanem az Úr viszi végbe, tanítványán keresztül. Az evangélium hirdetésének rendkívüli hatásai mindenütt kezdtek megmutatkozni a városban, és sokan elfordultak a mágikus gyakorlatoktól, amelyeket addig követtek, s elfogadták az apostol által felkínált új életet. Lukács ezzel zárja elbeszélését: „Így tehát az Úr igéje rendkívüli módon gyarapodott és megerősödött”. Minden hívőnek és minden keresztény közösségnek alaposan meg kell vizsgálnia, hogy Pál példája szerint éli-e meg hitét abban a városban, ahol él. Az Úr tanítványait választotta ki megváltó és üdvözítő művének eszközéül.

Imádság a szentekkel